Kulturmérnöki jelentések, 1883
VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések
115 alagcsövezés czéljaira ; a mérnökök ép ugy mint nálunk jelenleg; ingyen nészitettek tervezeteket, a felügyelők ped g 2 franc napidíj mellett a íirtokos terhére vezették a munkát. Az alagcsövezés mindinkább hivekre talált, a csövek előállítását iz állam 35 drb csősajtó kölcsönadásával segité elő, melyek szintén ingyen adattak, de az állam szabta meg lehető alacsonyra a csőeladási irakat, ezen intézkedés szép eredménye abban nyilvánult, hogy jeleneg Anglia után Belgiumban kaphatók az alagcsövek legolcsóbban. így íagyon indokolt, hogy nálunk is hasonló intézkedés tétetett, a jó eredmény náritt is tapasztalható, habár nálunk a zalagcső még eddig alig képez árút. Az értelmes belga gazdák, csakhamar átlátták az alagcsövezés roppant hasznát, 1850-ben már 150 hektár alagcsöveztetett, 51-ben egy törvény vált szükségessé az alagcsövezés által összegyűjtött vizek levezethetése érdekében és ez évben 600 hektáron foganatosíttatott a talajjavítás ezen neme. A vasutak kedvezményeket nyújtottak a csőszállításra, és igy gyarapodott gyorsan az alagcsövezés, mig 1862-ben közel 100 ezer hektárra nőtt a terület és 126 csőgyár dolgozott 167 géppel, melyek közül az agyagos talajú Hainaut tartományra 48, Namurre 22 gyár esett, a többi gyárak az országban elszórtan feküdtek ; ezen időtől fogva 12 ezer hektárra becsülik az évenkint alagcsövezett területet, és igy mostanáig 300 ezer hektáron végeztetett volna be az alagcsövezés, azaz Belgium összes szántóföldjének 22 százalékán. A munkálatok ily gyors szaporodása következtében, a felügyelés igen hiányos volt, minthogy a felügyelők kiképeztetése nem tarthatott lépést a mindinkább növekedő kereslettel, hozzájárult még azon nehézség is, hogy szivó csövekül 3/ 4 —1 hüvelyes csövek alkalmaztatnak még most is, pedig ezek pontos rakása igen lelkiismeretes munkát igényel. — 1860-ig 53 felügyelői diploma adatott ki leginkább vállalkozóknak, kik már most kellőleg birván az ellenőrzést gyakorolni, ez irányban is határozottan javult a helyzet. Az agyagos talajok alagcsövezésénél, a szivócsövek a legnagyobb esés irányában fektettettek, igen közel egymáshoz 5 — 12 méterre, csak a homokos talajokon ment a szivó vonalak távola 18 méterig, 1. 2 méter átlagos mélységgel ; a kis átmérőjű szivó alagcsövek alkalmazása határozottan elhibázott dolog és ennek daczára is bámulatra méltó eredmények érettek el. Az 1878-iki hivatalos jelentés átlagban 30—35 százalékra teszi az alagcsövezés kamatozását, legalsó határul 15 százalékot állapítván meg, mely magas jövedelem Belgium kitűnő földmívelése •mellett állhatott csak elő, de bebizonyított tény, hogy az agyagosabb vidékeken a második termés (récolte dérobée) csak az alagcsövezés által vált lehetővé. 8*
