Kulturmérnöki jelentések, 1880

VII. A nevezetesebb munkálatok ismertetése

39 D. Műszaki leírása a görgői talajjavításoknak. (V. rajzlap.) (Terv.: Bolla Mihály.) A mellékelt tervezeten elötüntetett birtok közepét egy három oldalról magaslatokkal kerített medencze képezi, melynek feneke a negyedik — nyílt oldal felé oly csekély eséssel bír. hogy róla a felületi víz nem képes csatorna nélkül lehúzódni. Ezen medencze az év legnagyobb részében vagy viz alatt állott, vagy legalább oly nedves állapotban volt, hogy jó minőségű füvek rajta nem tenyészhettek, sőt a termett savanyú füvek letakaritása is igen gyakran lehetetlen volt. Az ártalmasan fellépő nedvesség, egyrészt a medenczében felfakadó forrásokból, másrészt a tömegesen lefutó felületi vizből nyerte táplálékát, mihez hozzájárult még a Dojáni patak kiöntése is, mely víz eddig ABCD. irányban a réten áthúzódva, В ponttól hirtelen csekélyebb eséssel haladt, miért is onnan kezdve medrét folyton feliszapolta, s igy nemcsak a rét vizének lefolyását gátolta, hanem kiöntéseivel még a bajt növelte is. Az igy elmocsárositott medencze lecsapolására és javítására a következő műveletek látszottak szükségeseknek : 1. A medencze közepén s legmélyebb vonalán egy lecsapoló nyílt árok, mely a Dojáni patakba folyva oly mélységgel bírjon, hogy belé a forrásos helyek lecsapolására szükséges alagcsövek mindenkor szabad kifolyást nyerhessenek. 2. Hogy e nyílt árok jól működhessék és folytonos beiszapo lásnak kitéve ne legyen, szükséges a Dojáni patak szabályozása olyképen, hogy ne eresztessék le vize a medencze fenékre, hol esése megtörik és iszapol, hanem az A pontnál eddigi útjából eltérítve a domb oldalán ED-felé állandó eséssel és a patak természetének megfelelő keresztmetszettel vezettessék a medencze végéig 7) pontig, honnan kezdve esése és medre ismét oly nagy, hogy kiöntést nem okoz. Ezen szabályozás által eléretik, hogy a GFD nyílt árok a beiszapolásnak kitéve nem lesz, mert csak a belvizek