Vizrajzi Kongresszus - A Magyar Vizrajzi Szolgálat 70 éves fennállása alkalmából (Budapest, 1955)

- 37 Egy-egy vízrendszer saját öntözővíz készlete más vízrendszerből való átvezetéssel növelhető.

Az öntözővizkészlet meghatározásának két fő feladat- csoportja van. Az egyik hidrológiai jellegű: az elméleti öntözővizkészlet meghatározása. A másik gazdasági jellegű: a rendelkezésre álló vízkészletből, azaz az elméleti öntö- zővizkészletből gazdaságossági megfontolások alapján a gazdaságosan hasznositható öntözővizkészlet meghatározása.

Az Országos Vizgazdálkodási Kerettervben alkalmazott módszert legegyszerűbben a tiszavölgyi öntözésekkel kapcsolatban konkrét számokkal lehet ismertetni.

A Tisza völgyében mintegy 2,2 millió ha terület jöhet szóba öntözés szempontjából* Esen belül a domborzati és a talajtani adottságok iiiialt at öntözésre berendezhető területek nagysága 55o.oOO ha. E2 2Í5 kihasználási fokot

jelent.

A keretterv szerint az öntözések vizigénye maximum-* ban 300 m^/s-re tehető. Ennek a biztosítására elsősorban a Tisza és mellékfolyói szolgálnak. Ezek azonban - figyelem- bevéve a fel nem használható vízhozamot - /veszteségek, a

mederben visszahagyandó élővizhozam stb./ ennek az igénynek

*

csak egy részét tudják fedezni. Szükség lesz tehát bizonyos mértékű vizpótlásra. Az egyes időszakok vízhiányait a»vízkészlet és a viz igény egybevetése adja meg.

Ezután meg kell állapítani, hogy a különböző mértékű vizpótlások esetén mennyi terméskiesésre lehet számítani, természetesen az optimális terméshez képest. Ezt agronómia! megfontolások alapján a vizellátottság függvényében határoztuk meg. Itt bevezettük az egyenértékű vízhiány fogalmát, amivel azt•juttattak kifejezésre, hogy a terméskiesés szempontjából más-más súlya van a tényész idő különböző szakaszaiban fellépő vízhiánynak. A terméskiesés értékét a viz- pótlás függvényében egy csökkenő ágú parabola ábrázolja.