Vizrajzi Kongresszus - A Magyar Vizrajzi Szolgálat 70 éves fennállása alkalmából (Budapest, 1955)
Uj korszak kezdődött az ország életében 1945-ben, a második világháború után. a társadalmi átalakulás és a meginduló uj gazdasági rend szükségessé tette, hogy a háborús károk helyreállítása után a Vizrajzi Szolgálat is nagyarányú fejlődésnek induljon, a tervgazdálkodás bevezetésével a mezőgazdasági-» ipar i- és ivóvizei látás , a viziköz le kedés ás energiatermelés, valamint a pásszív vizgazdálkodás még megoldatlan kérdései előtérbe kerültek. Kitágult a vízgazdálkodás területe, m;gnöveksdtek a feladatai és ezekkel a feladatokkal együtt a vizrajzi kérdések tömege várt megoldásra. Az országos vizméreehilózat, mely 1938-ban 137 mércéből állott, az első években már újjáépült, majd az első 5 éves terv végére megkétszereződött. Ezenkívül a vizkészle- tek megállapítása céljából a kisebb vízfolyásokon még további 273 vízmérce létesült. Az országos és nemzetközi viz- ,,elző szolgálat is jelentősen fejlődött. Ma .63 belföldi mércéről és lo7 külföldi állomásról kapja a Magyar Vizrajzi Szolgálat a vízállásokat, az 1933. évi 39, illetve 24-gyel szemben. A vízhozamok megállapítását a két világháború között is csak esetenkénti és kevésszámú mérésre támaszkodva végezhette a Vizrajzi ózóigáiét. az évi mérések száma mindössze loo-15o volt, és ezek is csak a nagyobb folyókon voltak. 1945. után a vizhozammérések számát ugrásszerűen efialni kellett és a méréseket ki kellett terjeszteni a kisebb vízfolyásokra és forrásokra is. 195o-ben már több mint 2oo vízfolyáson végez a Szolgálat évenként átlag 2-3ocd mér ést és ezek alapján megindulhatott a félszini vizek vízhozama ta- tisatiká.iának vezetése, mely már lo5 állomásról ad adatot. Hasonlóképpen sürgetően kívánta meg a népgazdaság fejlődése a hazai források nyilvántartásbavételát és rendszsres vizsgálatát. A 2o lit/percnél kisebb hozamú források