Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
II. rész. A vízrajzi adatok gyűjtése, feldolgozása, tárolása
Annak a körülménynek, hogy az év legnagyobb részében a vízfolyások hordalékszállító képessége nem elegendő a meder felszínén rendelkezésre álló összes szemcse mozgatására, többféle és a mederalakulás szempontjából fontos következménye van: A görgetett hordalék szemösszetétele általában finomabb, mint a mederanyagé, legfeljebb megközelítheti azt ritkán előforduló, igen nagy árhullám levonulása idején, amikor a meder teljes szemcsenagyság-készlete mozgásba kerül. Az év azon részében, amikor a mederanyagnak csak bizonyos szemcsefrakciói mozognak és ezek szállítása sem a meder egész szélességében, hanem annak egy részén, vagy egyes sávjaiban történik, szelektív erózióról beszélünk. A mederanyag ilyen részleges kimosódása leginkább az árhullámok leszálló ágán, illetve tartós kisvizek idején fordul elő és a meder felszínének részleges, vagy teljes páncélozódását eredményezheti. Ekkor a medret a rendelkezésre álló legdurvább szemcsefrakciók szemei borítják, csökkentve, vagy megállítva a természetes erózió folyamatát. Az igen állékony, páncélozódott mederfelszín alatt sokkal finomabb szemcsék halmaza helyezkedik el, amelyek olyan ritka vízjárási helyzetekben, amikor a vízfolyás mederkimosó képessége feltöri a páncélozódott réteget, hirtelen mozgásba jönnek és - részben lebegtetve - ugrásszerűen megnövelik a hordalékhozamot. A mederanyag minták vételének és elemzésének a legfőbb jelentősége abban van, hogy szemcseösszetételi görbéik alakjából következtetéseket lehet levonni az adott keresztszelvény különböző sávjaiban éppen uralkodó mederfolyamatokra nézve. Jellegzetes görbe-alakok tartoznak ugyanis a meder feltöltődő, illetve kimosódó részéről vett mintákhoz, valamint a páncélozódási folyamat kezdeti, közbenső és kifejlődött állapotához, vagy annak a mintavétel előtt röviddel történt átmeneti megszűnéséhez. Újabb fontos felvilágosítást kaphatunk a mederben lezajló dinamikai folyamatokról, ha az ugyanazon keresztszelvényből vett 6-8 mederanyag minta szemeloszlási görbéit ugyanazon diagramban ábrázoljuk. Ekkor ugyanis az egyes görbe-alakok hasonlósága, vagy eltérése, továbbá a görbék egybeesése, vagy eltávolodása egymástól rámutat, mennyire egyenletes a hordalékmozgató képesség eloszlása a szelvény mentén, illetve, hogy hidraulikai-morfológiai szempontból megfelelő-e a meder szélessége, vagy túl- szélesedésről van szó? Mindezek az információk döntő fontosságúak a folyószabályozás tervezésénél. Az állóvizek mederanyaga rendszerint sokkal finomabb szemcséjű, mint a vízfolyásoké. Finom homok, iszap és agyagfrakciók a jellemzők és gyakran a szervesanyag tartalom is nagy. Az ilyen üledékek további jellemzője a kohéziós hajlam, azaz a mederanyag ragacsossága, valamint a tömörödés időben elhúzódó, de el nem hanyagolható folyamata. A minták szemcseösszetétele itt is információhordozó, de ismerete más szempontból kívánatos, mint a folyómedrek esetében. A felszínközeli üledékréteg szemösszetételi görbéinek alakja ugyancsak jellemző a lerakodási, illetve a kimosódási folyamatra, ezáltal egy nagyobb terület hálózati sarokpontjain vett minták elemzése alapján elkülöníthetők a tómeder összegyülekezésre és erózióra hajlamos régiói. A VÍZRAJZI ADATOK GYŰJTÉSE, FELDOLGOZÁSA, TÁROLÁSA 94
