Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT A program megvalósítása érdekében a következő feladatokat végezték el: Kijelölték azokat a vízmérce-állomásokat, amelyek naponta táviratilag közük az adatokat a vízjelző szolgálattal. E vízmércék száma 1889-ben 45 volt, 1917-re már 253-ra emelkedett. Meghatározták az árvízi előrejelzés célállomásait: 12 dunai, 7 tiszai szelvényt és további 6 helyet a mellékfolyókon. A Meteorológiai Intézettel együttműködve felülvizsgálták és kiegészítették a csapadékmérő-hálózatot, kijelölve a naponta táviratozó árvízi csapadékmérő állomásokat (ezek száma 41 volt). Létrehozták a központi vízjelző szolgálatot, amely 1892. március 1-jén kezdte meg működését. Az adatok közreadását a vízjárási térképek kibocsátásával indították meg. Az első években még csak az árvizek idején jelent meg, 1895. január 6-ától már minden nap kiadják „A jelentékenyebb folyóink vízjárásának átnézete” című térképet, amelynek mai elnevezése „Napi vízjárási térkép”. E térkép a maga mivoltában iskolateremtő volt, több Duna-menti országban vezettek be hasonló térképet. Az árvízi előrejelzések kiadását kiterjedt kutató-fejlesztő munka előzte meg. Ennek során megállapították az egyes szelvények közötti levonulási időt, tanulmányozták a vízrendszeren belül a fő folyó és a mellékfolyók egymásra hatását, a felső vízmércénél figyelembe vették a vízszintváltozás intenzitását, az alsó mércénél pedig az induló állapotot. A többváltozós feladatot kezdetben grafikusan oldották meg (11. ábra). Később, amikor Korbély József vette át az előrejelzési módszerek fejlesztését, már numerikus megoldásra törekedtek. Korbély az addig alkalmazott előrejelzési segédleteket is átdolgozta lineáris regresszió alkalmazásával. A század elején részletesen vizsgálták a Tisza vízgyűjtő téli csapadéka és a Szolnokon észlelt tavaszi árvízmagasság összefüggését is. A tudományos kutatást eredményesen művelték a vízrajzi mérések fejlesztése terén is, különösen a vízállás-vízhozam kapcsolat vizsgálatában. Jelentősek voltak a műszer- fejlesztésben, a hossz- és keresztirányú esés meghatározása során elért eredmények is, de leginkább Hirschfeld (Hajós) Sámuel árvízi hurokgörbéje és annak elméleti magyarázata tekinthető olyannak, ami az utókor elismerését is kiérdemelte. Az eredeti hurokgörbét a 12. ábrán mutatjuk be. A Vízrajzi Osztály már alapításától kezdve fontos feladatának tartotta az Osztály által gyűjtött adatok, az elért tudományos eredmények közreadását. A vízállásadatokat a Vízállások című kiadványban tették közzé, az Osztály munkájáról - a tudományos eredményekről is - az Osztály Évkönyvében számoltak be. 38
