Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
A MAGYAR VÍZRAJZI TEVÉKENYSÉG FEJLŐDÉSE A XVIII. század végén megindult gazdasági növekedés és a lakosság gyors szaporodása a folyó menti területeken mind erőteljesebben felvetette a vízrendezés igényét: azaz a szükséges szabályozási munkákkal alkalmassá tenni a folyót a vízi szállításra (fa, gabona, só), a folyópartot a vontatásra, a folyó menti területeket pedig a megnövekedett népesség ellátását megbízhatóan biztosító gazdálkodásra. A vízrendezés szükségességét a vízjárta területek kiterjedésére vonatkozó adatok is igazolják (5. táblázat). 5. táblázat. A történelmi Magyarország vízjárta területei (Horvátország nélkül) Síkvidéki vízjárta terület Duna-völgy 1.265.758 ha ebből belvíz 284.896 ha Tisza-völgy 2.587.463 ha ebből belvíz 571.240 ha Dombvidéki vízjárta terület 1.023.611 ha Összesen 4.876.832 ha, ami a történelmi Magyarország területének 17,24%-a. A vízrendezési munkák előkészítése érdekében a XIX. század elején a Duna, Tisza és más folyók felmérése kezdődött el, mely munkák során már tényleges vízrajzi méréseket is végeztek. A felmérési munkák során létesített - a mai meghatározás szerint tanulmányi kategóriába tartozó - mérőhelyek adatai gyakran konkrét szabályozási tervektől elválva is önálló információtartalommal bíró általánosításra alkalmas tényezővé váltak, — megszületett a vízrajzi adat. A mind kiterjedtebbé váló vízrendezési munkák megkövetelték a szervezett irányítást, ennek érdekében Mária Terézia már 1772-ben döntést hozott két hajózási igazgatási osztály felállításáról, ez a döntés a magyar vízügyi szakigazgatás kezdetének tekinthető. Az egyes vízrajzi elemek észlelésének - mérésének kezdetét illetően nehéz meghatározni a pontos időpontot. A XIX. században esetenként egy-egy kísérleti mérést csak nagy késéssel követték a rendszeres észlelések, még későbben indult meg az egyes folyókra, illetőleg tájakra kiterjedő hálózati munka, ami lehetőséget adott az adatok térben és időben való kiterjesztésére. A 6. táblázatban megadtuk azokat az időpontokat, amelyek az egyes vízrajzi elemek feltételezhetően első, illetve rendszeres, majd hálózatban történő észlelésére vonatkoznak. Míg a XIX. században a hidrológiai jelenségek megismerése általában egyedi mérésekkel kezdődött, a XX. század második felében az újabb elemeknél előfordult a hálózat előzetes megtervezése is. Az előbbiekben már említett vízrajzi felmérési munkák 1818-ban kezdődtek meg, és mintegy 30 évig tartottak. E munkák jelentőségét emelte, hogy Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál és mások irányításával először valósult meg Magyarország folyónak közel azonos időben, azonos módszerrel történő felmérése. Hasonló súlyú munkával csak 33
