Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
IV. rész. A vízrajzi feltárás
3. A RENDKÍVÜLI ÁLLAPOTÉRTÉKELÉSEK Az előzőekben ismertetett, időnként végzendő — a vizsgált terület egészére és valamennyi hidrológiai elemére kiterjedő — vízrajzi feltáráson és az ebben meghatározott részletességű rendszeres állapotértékelésen kívül rendkívüli helyzetekben szükség lehet soron kívüli állapotfelvételek, értékelések készítésére is. A rendkívüli események közül a leggyakrabban a következők teszik szükségessé a soron kívüli vizsgálatok elvégzését: nagyvízi események (árvíz, belvíz), kisvízi események (rendkívüli alacsony vízállások, vízhozamok), jelentős emberi beavatkozások hatásai (folyószabályozás, nagy vízkivételek), rendkívüli vízszennyezések (felszíni, felszín alatti), a modellezett, illetve előre jelzett és a mért értékek váratlan eltérése. A vizsgálatok időbeli és térbeli kiterjedése, valamint a vizsgálandó elemek köre az adott rendkívüli esemény függvényében szűkítendők olyan mértékben, hogy az adott esemény kapcsán felmerülő kérdések megválaszolhatók legyenek. Nem szükséges a vizsgálatot a vízrajzi elemek teljes körére kiterjeszteni. A nagyvízi események közül az árvízi értékelés a vízjelzésnél már tárgyalt lefolyási modellek és bemenő adataik - elsősorban a csapadék tér-időbeli alakulása - felhasználásával történhet. Az árvízi helyzetek elemzésénél a felszín alatti vizek állapotának csak ritkán, pl. nagy karsztos járatokkal jellemzett területeken van jelentősége. A kisvízi helyzeteket előidéző aszályos időszakok értékelésénél Magyarországon célszerű Pálfai I. módszerét alkalmazni, illetve az aszályosságot jellemző PAI indexet kiszámítani (Pálfai I.: Az aszályossági index. Magyar Hidrológiai Társaság, V. Vándorgyűlés, Szarvas, III. kötet, 1984.). Ez egy integrált mutató, amely a csapadék, a léghőmérséklet és a talajvízszint figyelembevételével jellemzi az aszályosságot. Mértékegysége °C/100 mm, vagyis a hőmérséklettel nő, a csapadékkal viszont fordítottan arányos. A nagy tavak vizsgálatánál a kisvízi helyzetekben jól használható módszernek bizonyult a lefolyástalan állapotra számított vízháztartás idősorának vizsgálata. A 36. ábra a Balaton esetében mutatja ezt be. Mind a nagy-, mind a kisvízi állapotoknál a ténylegesen kialakult helyzetet a korábbi időszakok statisztikai adataihoz, a különböző valószínűséggel várható értékekhez is viszonyítani kell, általában a valószínűséget és a tartósságot egyaránt figyelembe vevő tartóssági felületek alkalmazásával. 193
