Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
IV. rész. A vízrajzi feltárás
A VÍZRAJZ! FELTÁRÁS A vízrajzi feltárás egy adott - lehetőleg vízgyűjtő - terület vízrajzi információinak az összefüggéseket figyelembe vevő elemző bemutatását és értékelését jelenti, amelyből a hosszabb távlatú jövőre is következtetni lehet. A vízrajzi feltárást az elsődlegesen feldolgozott vízrajzi adatokra támaszkodva rendszeresen és időnként (nagyobb időszakot áttekintve) kell végezni, de szükség lehet rendkívüli állapotfelvételre, illetve értékelésre is. Ebben a részben a vízrajzi feltárás három típusát, az időnkénti vízrajzi feltárást, a rendszeres állapotértékelést, valamint a rendkívüli állapotfelvételt és értékelést ebben a sorrendben tárgyaljuk, mivel az időszakos vízrajzi feltárás (1. fejezet) a legteljesebb körű, ennek alapján lehet meghatározni azokat az elemeket, amelyekre a rendszeres állapotértékelések alkalmával (2. fejezet) figyelemmel kell lenni, s ezek során kaphatunk olyan jelzést, amely szükségessé teszi a rendkívüli állapotértékelés elvégzését (3. fejezet) is. A vízrajznak a vízgazdálkodás különböző feladataihoz (pl. a hajózási útvonalak kijelölése, gázlók ellenőrzése, belvizekkel kapcsolatos kérdések, a felszín alatti vízbázisok védelme, védőidom és védőterület kijelölése) vagy más tevékenységekhez (pl. szennyező források feltárása, kármentesítés) kapcsolódva is lehet olyan szerepe, ami lényegében lokális vízrajzi feltárást jelent. Ezekre itt nem térünk ki. A vízrajzi feltárás módszerei függvényei a vizsgált terület típusának (síkvidéki mélyfekvésű, síkvidéki hátsági, domb-, hegyvidéki karsztos vagy nemkarsztos vízgyűjtők), valamint a vízrajzi feltártságnak: az adatsorok hossza, megbízhatósága és az észlelőhálózat sűrűsége determinálja a gyakorlatban alkalmazható módszereket és eljárásokat. Nem szabad nagy adatigényü és az alapadatok pontossága szempontjából nagy- igényű modelleket alkalmazni ott, ahol annak feltételei nincsenek meg, mivel ezzel nem növeljük a vizsgálatok megbízhatóságát. A következőkben alapvetően a vízgyűjtő feltárással és vízgyűjtő tervezéssel foglalkozó hazai munkabizottságok által javasolt tárgybeli útmutatók tartalmát tekintjük át, amelyek elsősorban a hazai gyakorlatra épülnek, figyelembe véve a Meteorológiai Világszervezet ajánlásait, de ezek tekintetében a gyakorlati lépéseknél számos eltérés is tapasztalható. A magyar és a nemzetközi s ezen belül a szomszédos országok gyakorlatának közelítése a vízgyűjtő-feltárás területén már megkezdődött, de elsősorban a jövőben megoldandó feladat, lehetőség szerint az Európai Unió vízügyi politikája kapcsán megfogalmazott irányelvek figyelembevételével. A vízrajzi feltárás feladatainak áttekintése során nem térünk ki részletesen a stochasztikus folyamatok elemzésének matematikai módszereire és a felszíni, valamint felszín alatti lefolyás modellezésének kérdéseire sem, mivel ezek tárgyalása a kézikönyv kereteit meghaladja. Ezek a módszerek a szakkönyvekből általában ismertek, de szélesebb körben, rendszeresen történő alkalmazásuk ma még nem jellemző. 168
