Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
1. MAGYARORSZÁG VÍZVISZONYAI 1.1. A természeti adottságok Magyarország 93 ezer km2-es területe a mintegy 350 ezer km2 területű Kárpátmedence középső részén helyezkedik el, a nagyobb térségekre kiterjedő hidro- meteorológiai-hidrológiai-hidrogeológiai elemzéseknél a jelenlegi ország területét nem lehet ebből az összefüggésből kiragadva vizsgálni. A Kárpát-medence a Duna vízgyűjtő területének Dévénytől a Vaskapuig terjedő középső részén fekszik. Magyar- ország vízviszonyai s ezen belül a Duna vízjárása szempontjából döntő jelentőségű a folyó Dévény feletti 131 ezer km2-es vízgyűjtője. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a Magyarországról kilépő vizek az alvízi országok számára meghatározó fontosságúak. A Kárpát-medencét nyugatról az Alpok keleti nyúlványai, észak és kelet felől a Kárpátok íve, délről a Dinaridák határolják. Ezeket a hegységeket kristályos kőzetek, paleozoós és mezozoós karbonátos képződmények és homokkövek, mezozoós flis, valamint tercier eruptívumok alkotják. Mindezek a képződmények megtalálhatók a jelenlegi országterület nagy részét alkotó medence aljzatában is. A több km mélységbe süllyedt alaphegység felett a medencében harmad- és negyedkori üledékek vannak, melyek közül a mélyebben fekvő rétegek tengeri, beltavi jellegűek s általában rossz vízvezetők. A fokozatosan feltöltődő, kiédesedő medencében a harmadkor végén és a negyedkorban a folyóvízi üledékek váltak döntővé. Ezeknek a 77 ezer km2 területen megtalálható üledékeknek nagy része jó vízvezető képességű, s Magyarország felszín alatti ivó- és hévízkészleteinek döntő részét tárolja. Különösen jelentősek felszín alóli vízbeszerzés szempontjából a hegyvidéki területekről kilépő nagyobb folyók durva törmelékes hordalékkúpjai, amelyek egyes helyeken több száz méter vastagságot is elérnek. A folyók menti vékonyabb kavicsos-homokos vízadók is kiemelkedő lehetőséget nyújtanak a partiszűrésű vízbeszerzésre. A mezozoós jó vízvezető képződmények az ország jelenlegi területén csak kisebb foltokban jelennek meg a felszínen (Dunántúli-középhegység, Bükk, Észak-borsodi karszt, Mecsek-Villányi hegység). Ezek a nyílt-, valamint fedett-karsztos területek (5 ezer km2) alkotják az ország második legjelentősebb felszín alatti ivó- és hévíztároló képződményét, további 13 ezer km2-es, főként hegyvidéki területen csak helyi jelentőségű felszín alatti vízelőfordulások találhatók. A Kárpát-medence széleit alkotó hegyvonulatok 2000 m fölé emelkednek, ugyanakkor a medence legmélyebb pontja nem éri el a 100 m tengerszint feletti magasságot. Magyarország területén a hegyvidékek magassága általában 1000 m alatt marad, a dombvidékek 150-300 m tengerszint feletti magasságú térszíneket jelentenek, ez alatt 13
