Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
II. rész. A vízrajzi adatok gyűjtése, feldolgozása, tárolása
A vízrajzi adatok gyűjtése, feldolgozása, tárolása Az országos csapadékösszeg-képekből — a felhasználó által a vízgyűjtő kontúrjait hagyományos szférikus koordinátarendszerben (Á,,cp) egymáshoz csatlakozó szakaszok végpontjaival megadott — tetszőleges számú vízgyűjtőre, részvízgyűjtőre adható meg a csapadék területi eloszlása és a terület csapadékkal való fedettsége (%). A Doppler-radar mérési adatai ma már a különböző hidrológiai modellek közvetlen bemenő paramétereiként szolgálnak. 3.4. Hó A hidrológiai előrejelzés számára a hó adatok az egyik legnehezebben meghatározható paraméter családot jelentik. Ide tartozik a hótakaróval borított területek kiterjedése, a hó vízegyenértéke és a hótakaró vastagsága. A hó (és a jég) erős visszaverő tulajdonságokkal rendelkezik a látható sugárzás tartományában. Ez az erős visszaverő képesség a hó öregedése, felszínének elszennyeződése, tömörödése és víztartalmának növekedése folyamán jelentősen csökken. A hótakaró kiterjedésének, más szóval a hó-fedettségnek a meghatározása nagy vízgyűjtőkön elsősorban multispektrális űrfelvételek alsó kisebb hullámhosszúságú sávjainak feldolgozásával végezhető. A visszatérési idő függvényében ezeken a felvételeken a hóval fedett területek változása is nyomon követhető. A hóborítottság megállapításához az űrfelvételek kiértékelése automatikus képosztályozással történhet, mivel a hó spektrálisan határozott kategória, amely viszonylag szűk intervallumban veri visz- sza az elektromágneses sugárzást. Kisebb vízgyűjtőkön a hó-fedettség megállapítása, a látható sugárzási tartományon belüli erős visszaverő tulajdonság miatt, hagyományos légifényképezési és videofelvé- telezési módszerekkel megoldható. A területek méretétől függően célszerű lehet nagy felvételezési magasságot és széles látószögű objektívet alkalmazni. A feldolgozás történhet vizuális interpretációval vagy számítógéppel segített kiértékeléssel. A hótakaró vízegyenértékének meghatározására nem alkalmasak a fent említett műholdas és légi felvételi módszerek, mert a látható és az infravörös tartományban a hóréteg belső tulajdonságai és a felszíne által visszavert sugárzás között nem található közvetlen kapcsolat. A mikrohullámú tartományban azonban, ahol a sugárzás behatolási mélysége lényegesen nagyobb, a hóréteg belső tulajdonságai és a mikrohullámú sugárzás jellemzői között fizikai kapcsolat áll fenn. A száraz (vizet csak fagyott állapotban tartalmazó) hó vízegyenértéke mikrohullámú rádió-méteres távérzékeléssel határozható meg. Az adatok értelmezéséhez azonban a terepen végzett egyidejű mérések is szükségesek. A mikrohullámú sugárzás behatolási mélysége a víztartalom növekedésével jelentősen csökken. Ezért az olvadó (vizes) hó víztartalmának mérése nem lehetséges. Ugyanezen fizikai okból azonban a hóolvadás kezdete -folyamatos megfigyeléssel- megálla112
