Baranyi Sándor: Tájékoztató az állóvizek hidrológiai feltárásáról, 1970 (Budapest, 1972)
III. Tervezés
93 128 cm maximális vízállást kívántak előállítani. 1929-ben bővitetták a Dinnyés-Kajtori csatornát, mert vizemésztését nem tartották elegendőnek. Az 1950-es évektől különböző fejlesztési elgondolások születtek. 1954-ben készült a "Velencei-tó feltárása" cimü tanulmány, mely a tavat 4 rekeszre kívánta osztani és belterjes halastóként üzemeltetni. A VIZITERV-ben Gaál Elemér irányításával 1956-ban elkészült "A Velencei-tó vízszintszabályozása" c. terv, ennek elgondolásából a későbbi terveknél sokat átvettek. A terv javasolja:- a 160 cm optimális vízállás tartását /ezt elfogadták/,- a Dinnyés-Kajtori csatorna bővítését 4,0 m3/s vizemésztésre, /megtörtént/,- Zámolynál 4 millió nP-es tározó épitését /1970-ben elkészült/. E munkákkal a Velencei-tó vizszintjét 120-190 cm között kívánták tartani. 1960-ban VITUKI tanulmány jelent meg, melynek célja kettős:- a hiányos észlelések ellenére tájékoztató adatok szolgáltatása a tervezéshez,- a vízháztartás megismeréséhez szükséges műszaki feladatok megadása. 3,2. A tározók tervezése. 1963-ban a VIZITERV-ben a "Velencei-tó komplex hasznosítása" címmel tervet készítettek, mely szerint Zámolynál 27 millió m^-es tározót kell építeni 4 millió nP helyett. Megjegyzik azonban, hogy Pátkánál elegendő volna kisebb tározótér is. A VÍZITERV előző évi tanulmánytervét felhasználva, 1964-ben a Középdunántuli Vízügyi Igazgatóság kéBzitett tanulmánytervet. E terv Pátkánál 8 millió m^, Zámolynál 4 millió m^ tározóteret javasol, s ezt a tervet elfogadták. A tervhez készített 1934-1959. évekre vonatkozó vízmérleg megadja, hogyan alakult a Velencei-tó minimális vízállása 160 cm optimális vizszinttartás mellett:- tározás nélkül,- Zámolyi tározóval,- Zámolyi és Pátkai tározóval. 1960-ban a Középdunántuli Vizügyi Igazgatóság Csala pusztánál uj vízmérő műtárgyat épített, amely mentes az alatta levő műtárgyat zavaró hatástól. Az 1968. évi száraz téli félév vízhozamait ezzel észlelték. 1970-ben jelent meg a VITUKI "Előrejelzési szolgálat kialakítása a Velencei-tó vízszintszabályozásához" c. tanulmány I. része, amely értékes adatokat ad a vízmérleg, illetve a tározótér megállapításához. A tanulmány ismerteti:- a csapadékadatok feldolgozását a tóra és vízgyűjtőjére és- a Császárviz vízhozam adatsorát 1961-1969. évekre. A tanulmány megállapítja, hogy a Balaton és a Velencei-tó vízjárása és párolgása között szoros kapcsolat van. 1969 és 1970. évben a Középdunántuli Vízügyi Igazgatóság elkészítette a "Pátkai tározó beruházási program"-ját, amelynek hidrológiai tanulmányában, az említett adatok birtokában már megfelelő pontossággal lehetett a vízmérleget elkészíteni. Optimális vlzszlntként változatlanul a 160 cm-es vízállást fogadták el. Az évi minimális vízállásokat 5 eset feltételezésével határozták meg:- tározás nélkül,- Zámolyi tározóval,- Zámolyi és Pátkai tározóval, az utóbbi szintje 123,00 m A.f.,- Zámolyi és Pátkai kistározóval,- Zámolyi és Pátkai tározóval, az utóbbi vizszintje 124,00 m A.f. A III. 9/a. ábrán cBak az 1,2 és 5 eset vízállásai vannak feltüntetve. A program szerint a pátkai kistározó Pátka község felett épült volna, - tározó térfogata 4 millió nP - a Rovákja patak vizeit nem fogta volna fel és vizszintszabályozó hatása igen lényegtelen lett volna. A vízmérleget célszerűen féléves bontásban készítették. Ez lehetővé tette a tározókban visszatartható minimális víztömeg megállapítását, hiszen elsősorban a téli csapadékvisszatartás jöhet szóba. A vízmérleg ellenőrzésére kapcsolatot kerestek a téli félév csapadéka és lefolyása között. Ez a módszer a Kapos folyónál jó eredményeket adott /III.9/b.ábra/. Statisztikai módszerekkel is feldolgozták az észlelési eredményeket /III.9/c.ábra/.
