Baranyi Sándor: Tájékoztató az állóvizek hidrológiai feltárásáról, 1970 (Budapest, 1972)
II. Kutatás
33 II.X.4. A VELENCEI-TÓ ÉS VÍZGYŰJTŐJE VÍZRAJZI ATLASZÁNAK ELKÉSZÍTÉSE ÉS KIADÁSA A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1969* évi tófelmérési és az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet kutatóinak a tó vízgyűjtőjén végzett feltáró munkája alapján nyomtatásra kész formában összeállította az Atlasz kéziratát. Az Atlasz a tó vízgyűjtőjére vonatkozóan tartalmazni fogja a földtani-, geomorfológiai-, eróziós, és magassági viszonyokat, a vízrendszert és a művelési ágakat. A tómederre vonatkozóan tartalmazza a tó mélységvonalas és az iszap vastagságot ábrázoló helyszinrajzokat. Ismerteti a nyilvántartási keresztszelvények adatait a tómeder főbb méreteit és jellemzőit, a mederanyag szemcseösszetételi jellemzőit és a főbb talajfizikai jellemzőket. Az Atlaszban helyet kap három tanulmány is. Az Atlasz nyomdai sokszorosítása 1971. évi feladat. Kutatóhely« Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Támaszára« III.1.2.3./B.40./ Témafelelős« Baranyi Sándor II.1.5. TÁJÉKOZTATÓ AZ ÁLLÓVIZEK HIDROLÓGIAI FELTÁRÁSÁRÓL 1969. CIMÜ KIADVÁMY MEGJELENTETÉSE Elkészült a Tájékoztató 1969. évi kötete, és megküldték az illetékes szerveknek, kutatóknak. A kiadvány sokszorosítását a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda sokszorosító üzeme végezte. A kiadvány tájékoztatást ad a hazai tavakon 1969. évben végzett adatgyűjtésről és ismerteti a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő-tó, a Szappanoaezéki-tó és a Rakaca tározó vízjárásának évi és sokévi jellemzőit. A Tájékoztató 34 kutatási'"téma eredményeit ismerteti és beszámol 5 műszaki tervről. Megkezdték a kiadvány 1970. évi kötetének elkészítéséhez szükséges anyag összeállítását, melynek nyomdai sokszorosítására 1971-ben kerül sor. Kutatóhely« Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Témaszámi III.1.2.3./B.40./ Témafelelős« Baranyi Sándor II.1.6. AZ ÁLLÓVIZEK HIDROLÓGIAI VIZSGÁLATA A VIZ IZOTÓPJAINAK MÉRÉSE UTJÁN A Balatonon, a Velencei-tavon és a Szappanosszéki-tavon tovább folytatták az 1969- ben megkezdett adatgyűjtést. A vizek triciumtartalmának meghatározására rendszeresen kéthavonta vizmintát vettek«- a Balaton 4 pontján, 5 betorkoló vízfolyásból és csapadékból, valamint a Tihanyi Belső tóból,- a Velencei-tó 3 pontján, 2 betorkoló vízfolyásból és csapadékból,- a Szappanosszéki-tóból, csapadékból és talajvízből. Ezenkívül vízmintákat gyűjtöttek az állomások egy részén a D/H és a 0-18/0-16 arány meghatározására. A vízminták triciumtartalmának meghatározását a VITUKI izotóplaboratóriuma elvégezte. A laboratóriumi mérések adatai alapján meghatározták a vizek triciumjellemzőit és idősorait. A különböző vizek /hozzáfolyás, csapadék, tóviz/ triciumkoncentrációjára és változásaira 1970-ben az alábbiak voltak a jellemzők«- a lehullott csapadék triciumkoncentrációjának 2 havi átlagértékei 110-310 TU között változtak,- a patakok triciumkoncentrációja 35 és 200 TU között változott, a magasabb értékeket tavasszal és az alacsonyabbakat késő ősszel mérték,- a Balaton és a Velencei-tó egyes pontjain mért triciuraértékek 100-200 között változtak,- a Szappanosszéki-tó vizének triciumkoncentrációja 180-200 között változott, a tó- környéki talajvíz koncentráció szintén magas volt. A tavak egyes pontjain mórt triciumkoncentrációk változásai és a tó hosszmentén ta-
