Baranyi Sándor: Tájékoztató az állóvizek hidrológiai feltárásáról, 1970 (Budapest, 1972)
II. Kutatás
30 Xyáe. A mérőállomásokat az 1.1. táblázat ismerteti. A lebegtetett hordalék töménységének és hozamának meghatározására kijelölt vízfolyásokon napi vizállásészlelést és heti egyszeri vizhozammérést és vizmintavételt végeznek. A mintákat 1 literes mintavevővel veszik /minden szelvényből 1 liter mintát/, melyet nyomban a balatonszemesi laboratóriumba szállítanak. Itt történik a hordalék töménységének meghatározása. A vízmintákat 0,45 mikronos SARTORIUS membrán szűrőn átszűrik, majd a szűrőn maradt anyagot kiszárítják és analitikai labormérlegen lemérik. A vízminták laboratóriumi feldolgozását folyamatosan végzik. A kapott adatok további feldolgozása és értékelése későbbi feladat. 3./ A Balatonból történő vízkivételek és mesterséges vízbevezetések mérése és nyilvántartása. Számbavették a tómenti vízkivételeket és mesterséges vízbevezetéseket. Megállapították, hogy a Balaton mellett üzemelő 12 jelentős vízkivétel! mű névleges összteljesítménye 3,85 nr/e., ami folyamatos üzem esetén 1,7 cm/hó tóvizoszlopnak felel meg, ezenkívül a Zala torkolati szakaszán /Zalaapáti alatt/ 7,2 m-Vs., vagyis 3.1 cm/hó tóvizoszlopnak megfelelő összkapacitásu vizkivételi mű van. A kisebb vizkivételi müvek havi teljesitménye nem éri el a 0,1 cm/hó tóvizoszlopnak megfelelő értéket. A tóba történő mesterséges vízbevezetések, átemelő szivattyúállomások névleges összteljesítménye 13,52 nP/s., ami 5,9 cm/hó tó vízoszlopnak felel meg. A jelentősebb vízkivételek és mesterséges vízbevezetések elhelyezkedését az 1,1, ábra ismerteti. A javaslatban rámutattak arra, hogy a vízkivételek és mesterséges vízbevezetések havi részletezésben történő meghatározása nélkül a Balaton hidrológiai és vizháztartásl vizsgálata kellő pontossággal nem végezhető el. A kivett és bevezetett vízmennyiségek meghatározása jelenleg a vízkivételek többségében vízórával az átemelések esetében kizárólagosan az üzemnaplók és a szivattyúk névleges teljesítménye alapján történik. Jelenleg a vízkivételek és vízbevezetések adatait negyedéves részletezésben összesítik. A javaslatban rámutattak arra, hogy a vízórák adatai elfogadhatók, mig a vízórával nem rendelkező szivattyúállomásokon a szivattyúk teljesítményét vizhozamméréssel ellenőrizni kell és a kivett vagy átemelt vízmennyiségeket a tényleges mérési adatok figyelembevételével kell meghatározni. A továbbiakban a vízkivételeket és a vízbevezetéseket havi részletezésben kell nyilvántartani. Az adatok begyűjtését és ellenőrzését továbbra is a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságok kell hogy végezzék. A VITUK1 pedig az egész tóra gyűjtse össze az adatokat, összesitse és az Országos Vízügyi Hivatalnak, valamint az OVH Vizkészletgazdálkodási Központnak küldje meg. Ilymódon biztosítani lehetne, hogy az adatok a vízgazdálkodási szakemberek és a kutatók rendelkezésére álljanak. Kutatóhelyi Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Témaszám: III.1.2.3./B.40/ Témafelelőst Baranyi Sándor II.1.3. A BALATON VÍZFELÜLETÉRE HULLÓ CSAPADÉK HAVI TERÜLETI ÁTLAGÁNAK MEGHATÁROZÁSA POLIQOH MÓDSZERREL A vizsgálat négy, egymással szorosan összefüggő kérdésre terjedt ki, nevezetesem 1. / a Balaton közvetlen környezetében működő csapadékmérő állomások köré szerkeszthető Thiessen-poligonok meghatározására. 2. / ezek felhasználásával a súlyozott területi átlagok kiszámítására. 3. / az igy számított területi átlagok pontosságának elemzésére és végül, 4. / annak vizsgálatára, hogy a meglevő hálózat különféle kiegészítéseivel a számított területi átlagok pontossága mennyire volna fokozható. A Balaton közvetlen környezetében jelenleg 29 csapadékmérő állomás működik, amelyek közül egy Balatonakali-Balatonszemes összekötő vonalában a tó közepén helyezkedik el /II.1.a. ábra/. Ezen állomások köré manuálisan megszerkesztették az u.n. Thiessen-féle poligonokat, majd planimetrálással meghatározták az egyes poligonok területének tó fölé eső részeit. Az igy kapott Sj területek az egyes állomások adatainak súlytényezőiként használhatók fel a Balaton teljes B felületére vonatkozó M területi átlag képzésekor:
