Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

1. fejezet

már csekély jelentőségű vizével együtt abba a szabályozási területbe esik bele, a melyen, a Berettyó és a Körösök regulázása okáért, már háromnegyed századdal ezelőtt megindult a munka s a melyről sokkal tüzesebb felvilágositást nyújthatnak a vizszabályozások történetei, adatai és eredményei.

A geológiai viszonyok ismertetése.

Krassó-Szörény vármegye hegységeitől, a régebben Bánsági hegységnek nevezett szövevényes alkotásé tömegektől kezdve, mely- lyeknek déli lejtője tövében Báziás és Orsóvá között a Duna hullámai csobognak, fel északra a Rézhegységig s a Szatmár- és Szilágymegye határán emelkedő Biikkhegységig az ősi kristályos palák egy roppant sáncza húzódik végig. Oly kőzetek ezek, amelyek a földalakulásnak abban az időszakában jöttek létre, amelynek képződményei között eddigelé a szerves életnek semmi biztos nyomára sem lehetett ráakadni. Ezért nevezik a geológiában ezeket a képződményeket az archaei vagy azoi — tehát ősi vagy életnélküli — idők maradványainak. Nem tehető ugyan fel, de sőt a fejlődés föltételeinek ismerete és tanúsága szerint el sem képzelhető, hogy abban az időtlen-időkig tartó roppant nagy aerában szerves élet ne lett volna a földön; de a mi volt, az oly tökéletesen elenyészett az idők végtelenségében, az ezen képződményekre ránehezedő rengeteg súly, (a reájok telepedett újabb képződmények terhe) a mélységbeli hő és nyomás és az ezekkel velejáró alkatváltozások hatása alatt, hogy nyomaikat a kutatók mindezideig hiába keresték.

Hozzájárul mindezekhez még az is, hogy az ősi kristályos palákon a mélységből feltört vulkáni kőzetek, mint az ősi gránitok, szienitek, porfirok, dioritok és szerpentinek vagyis az időközben elszerpentinesedett kőzetek keresztül hatoltak, rétegeiket összehasogatták, eltolták, megzúzták és összegyűrték s a hol velük a feltörő hevenfolyó tömegek érintkeztek, ott egyszersmind az alkotásukat is megváltoztatták. E legrégibb kőzetek a csillámpala, a gnájsz, az amfiból-pala, az ősi agyagpala és agyag-csillámpala vagy úgynevezett fillit és mindezeknek számos módosulatai és válfajai.

Könnyen elképzelhetjük ezeknél fogva, hogy az a roppant ős pala-sáncz, mely a Dunától a Krassó-Szörényi hegységen, a Pojána— 53