Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

7. fejezet

nálatára és átlagos vagy legalább is minimális jövedelmezésére számíthat. Nem igy az áradásos földeken! Ezeket nem elég az árvíz kiöntései ellen megóvni és művelhetővé tenni, hanem meg is kell óvni a belvizek és vizfakadás veszedelmétől. A vízrendezés munkájának ez a része a gazdálkodásra nézve igen fontos feladat, mert csak a földhasználat biztossága teszi lehetővé a rendszeres és okszerű gazdálkodást, ez teszi okadatolttá a befektetetéseket, nagyobb üzleti tőke alkalmazását, egy szóval a földbirtok jövedelmezővé tételét és értékének gyarapodását.

A mivelhetővé tett föld gazdasági használatát két irányban tette biztosabbá a vízrendezés; egyrészt évről-évre kevesbedett az a terület, a mit a Körös-Berettyó völgyében áradás vagy a talajvíz felfakadása miatt nem lehetett bevetni; másrészt pedig a mi földet elönt is az áradat, hamarabb lehuzódik róla a viz és nem akadályozza oly sokáig a föld használatát, mint annak előtte.

Hogy mindezen tekintetben — a mi t. i. a mezőgazdaság extensiv fejlődését illeti — mily lépésekben javult a körös-berettyó- völgyi gazdálkodás helyzete, mennyire előmozdította a vízrendezés a földeknek egyre jobb és jobb kihasználását, mennyivel lett folyton kisebb és kisebb az áradás pusztította terület és mennyivel fogyott egy-egy áradás tartama és gyengült ennélfogva romboló ereje: azt érdekesen feltünteti a gyulavári-varsándi uradalomnak 35 évi földfelhasználási és 40 évi vizáradati kimutatása:*

* E tanulságos adatokat Szekér Gyula tiszttartó ur volt szives egy,különben is nagyon becses dolgozatban rendelkezésünkre bocsátani.

537