Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

5. fejezet

XépssGdés és közs£éjszséM$y.

J > O O Ow

A Körös-Berettyó völgynek, mintegy 100 év előtti helyzetét tekintetbe véve, midőn a vizek szabadon elterülhettek és számos, köztük igen nagy kiterjedésű mocsarakat alkottak, a völgyben ösz- szesen 126 község létezett, melynek népessége azonban a völgy jelenlegi népességének alig egy harmadát képezte.

Ezen nagy kiterjedésű völgy csekély népessége folyománya volt főként azon körülménynek, hogy a megélhetés egyik alapját képező földmivelés nem fejlődhetett oly mérvben, hogy biztos exis- tentiát nyújtott volna s habár azon időben német és tót családok telepíttettek is a Körösök vidékére, különösen Békés és Arad vármegyébe nem éretett el az óhajtott czél, mert eltekintve az említett körülménytől, a völgy egészségi viszonyai a lehető legrosszabbak voltak, a mennyiben a nagy kiterjedésű vizjárta területek, mocsarak és ingoványok, külömböző járványos betegségeknek fészkét képezve a legtöbb község lakosságát elpusztítással fenyegették. Ilyen járvány volt a többek között p. o. az 1738. évben kitört pestis, mely iszonyú pusztítást vitt véghez Bihar-, Békés- és Aradmegyékben, különösen a Körösmenti községek lakossága közt.

Hiába való volt minden óvintézkedés. Nem volt képes megállítani a veszélyt pusztításaiban semmiféle rendelkezés. Vesztegzárak, az érintkezés teljes eltiltása nem használt semmit.

Királyi biztosok küldettek Békés, Csongrád s Arad vármegyékbe. Különösen Békés vármegye volt fő fészke a veszélynek, úgy, hogy az alföldi vármegyék Földeákon s Kecskeméten tartottak gyűléseket, hogy a veszélyt elhárítsák. Megdöbbentő adatokat tárnak elénk e gyűlések jegyzőkönyvei. Az 1738. évi julius 15-től 1740. évi novem299