Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
4. fejezet
körös-tisza-marosi ármentesitő társulatok árterületének egy része árasztatott el, hanem ezen ártérben fekvő nagy községek, u. m.: Gyula, Csaba, Békés, M.-Berény, Körös-Tarcsa belsőségei is a legnagyobb veszedelemben forogtak. Ezen töltésszakadások a gyulabékési nagy csatorna balparti védtöltésének a dobozi hid alatti részében következvén be, első sorban és legnagyobb mérvben Csaba, Békés és Körös-Tarcsa községek voltak a viz által teljes elöntésnek kitéve s csakis ezen községek lakosai részéről 8—10 napon át éjjel-nappal folytatott védelemnek, mely a közmunka és közlekedési m. kir. minisztérium által hathatós támogatásban részesült, volt köszönhető, hogy ezen községek az árvíz pusztulásától megóvattak. Ugyanis az árvízvédelmi intézkedések gyors keresztülvitele szempontjából mint miniszteri biztosok kiküldettek Csabára: Beliczey István, Békés vármegye akkori főispánja, Békésre: Maiina Gyula miniszteri műszaki tanácsos, K.-Tárcsára és Gyulára: Terényi Lajos Békés vármegye akkori főjegyzője, kiknek működése mellett és a cs. és kir. hadseregből érkezett segélycsapatok közreműködésével, nevezett községek védelmi munkálatai eszközöltettek, és Csaba községe rögtönzött körgáttal lett a veszély pillanatában ellátva; az árvíz tovább terjedése pedig a körös-tisza-marosi ármentesitő és belvizszabályozó társulat által igen rövid idő alatt K.-Tarcsa község körgátjától Mező-Berény község körgátjáig terjedőleg kiépített keresztgát által megakadályozva. A töltésszakadásokból kitóduló árvíz oly rohamossággal terült az árterületen, hogy gróf Wencklieim Géza tulajdonát képező posta-gerlai majorságok, sőt az uradalmi kastély, az istálókkal és összes épületekkel megmenthető nem volt s 1876. év óta most már harmadszor annyira az ár martalékává vált, hogy közel 3 méter mély vízzel borittatott el. Hasonló sorsban részesült gróf Apponyi Albert vandháti birtoka az összes gazdasági épületekkel és lakházakkal, valamint számos egyesek tanyai lakházai, sőt Csaba városának az Előviz-csatorna jobbpartján fekvő része is elárasztatott, mivel az áradat nevezett csatornába tolulva, az idő rövidségénél és a rendelkezésre álló eszközökkel csakis ezen városnak a csatorna balpartján fekvő részét lehetett rögtönzött körgáttal a végpusztulástól megmenteni. Egyátalában nagy veszedelemben forogtak az Előviz-csatorna mentén fekvő községek, mivel ezen csatorna közvetítésével az áradat a községek belsőségébe vette útját és ugyanakkor, midőn Csabán 250
