Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

4. fejezet

Körösök vízgyűjtő vidékén hirtelen olvadás, sőt felhőszakadás keletkezett. Az ár által a felső vidékről lesodort nagy mennyiségű jég legtöbb helyen a folyók jege lölé emelkedve s az így felmagasbodott árvíz által a töltések koronájával majdnem egyenlő magasságban az azon időben még sűrű fűzzel és terebélyes fákkal benőtt keskeny hullámtéren, valamint az összes hidak pillérjeinél torlaszokat képezett, melyek közül Békés város alatt a Kettős-Körösön (povádi dombnál) képződött jégtorlasz a vizszint ugyanottan 7 34 méter magasságra emelte s melynek eltávolítására a kormány által kiküldött katonai műszaki csapat eredménytelenül fáradozott. Ezen árvíz az aradmegyei ármentesitő társulat védtöltéseit a Fehér-Körös mindkét partján 4 kilométer hosszban, a Fekete-Körösnél pedig a talpasi és vadászi határokban ismeretlen hosszban meghágta s azon át vette útját az ártérre, a társulati gátrendszernél mintegy 40 szakadást idézvén elő, összesen mintegy 400 méter hosszban. A töltésszakadások közül legnevezetesebbek voltak a Fehér-Körösnél: a dohányosi pusztánál 40 és a horgostói zsilipnél 60 méter hosszú töltéseknek a kitörése, minek folytán a közel fekvő községek és különösen Kisjenő-Frdőhegy belsőségeinek védelme vált szükségessé és a Fekete-Körösnél, annak jobbpartján, Talpas községnél bekövetkezett 80 méter ésNagy-Zerinden 70 méter széles szakadás.

A talpasi szakadásból kitört áradat Talpas községen végig futva, ugyanottan ezen község faalkatásu házai miatt nagyobb károkat nem idézett elő, azonban a Fekete-Körös és Tőz folyó deltájában ezek töltésrendszereinek tőszomszédságában fekvő Bél- Zerind községet a föld színéről eltörölte. Ugyanis a talaj lejtőségénél fogva, a kitört ár éjnek idején oly gyorsasággal és tömeggel tódult a községbe, részint a Tőz, részint a Fekete-Körös védtöltése által tovafolyásában akadályozva s a községet rövid néhány óra alatt a lakóházak tetejéig felérő magasságban elborítva, úgy hogy alig volt idejük a lakosoknak saját puszta életük megmentésére.

Ezen sorok írója, műit a kír. folyammérnöki hivatal akkori főnöke, szemtanúja volt azon megrázó jeleneteknek, midőn ezen község mindössze néhány ezer főre menő derék magyar lakossága, váratlanul kiszorulva otthonából, mely minden berendezéssel, sőt a legtöbb háziállattal, egyszóval: minden ingó vagyonnal a hullámsirba dőlt, menekülve a messze földön elterült tengerből kiemelkedő védtöltésre, nemes resignatióval a megváltozhatatlan sorsba, család-