Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
2. fejezet
mok* voltak szállásai — a mai kor elnevezésével élve — községei. E dombokon nemcsak a közélet eseményei folytak le, közgyűléseiket, tanácskozásaikat, harczra gyülekezeteiket itt tartván őseink; de mindenik egyszersmind a gazdasági tevékenységnek is egy-egy központja volt. Nem lehet e halmok keletkezését átalában véve a magyarságnak tulajdonítani. A régibb kor alkotásai azok nagyrészben, de, hogy ők is emeltek ilyeneket ott, hol a szükség, a védelmi és gazdasági berendezkedés azt indokolta, alig lehetne kétségbe vonni, sőt kétségtelen, hogy a magyar hadakat a nagy vereségek szállásaik megvédésére különösen ösztönözte s mmt tekintélyes irók tanúsítják, Géza fejedelem alatt nagy mérvű védelmi munkálatok folytak s a »nemzet mocsaras helyeit sánczokkal és palánkokkal kezdte megvédelmezni«.** De nemcsak e korban, hanem későbbi időkben is, különösen az államrendezés kezdetén, midőn a keresztény vallás erőszakos terjesztése az őshit híveit lázadásra késztette, az erdők mélyén s rejtettebb helyeken szintén emeltettek halmok. Mégis, ha őseinknek a Körös-Berettyó völgyében való elhelyezkedésének képét akarjuk feltüntetni s azon alapterületeket megjelölni kívánjuk, melyeken később a községi élet kifejlődött; e dombokat kell kiindulási pontokul tekintenünk. E dombok, halmok szoros összefüggésben vannak a folyókkal, erekkel, vízfolyásokkal, láposokkal. Rendesen azok mellékein, kanyarulataiban, szögeiben, zugaiban emeltettek s a dombok, halmok helyrajzi ismerete s megjelölése rendesen rávezet valamely folyóra, vagy érre is. Az ismert vízfolyások, melyekre későbbi adatok a Körös-Berettyó völgyében rámutatnak, már a magyarság megtelepedésének első századában léteztek s csak a későbbi korban tűntek el azok, részben a fejlődés hatása, részben a természeti viszonyok talaj-átalakitó befolyása következtében. A halmok, dombok nagy része is, idők folyamán elenyészett. * Szabó József a békésvármegyei halmok szerkezetéből, helyzetéből és állásából vett okokkal bizonyította (Budapesti szemle VI. k. 1859), hogy azok nem emberek készítményei, hanem természeti tényezők eredményei. Skolka András a m.-herényi íőiskola igazgatója is felemlítette ezt; de már ő alaptalannak tartotta e véleményt, s ha tekintetbe vesszük e halmok szabályos elhelyezését, s azt, hogy eszközölt ásatások azok mélyéből házi eszközöket, fegyvereket s belsejükbe bevájt lakások jelenségeit hozták felszínre; a természetes eredet, legalább is a legnagyobb részre nézve nem tarthatja fenn magát** Cron. IV. 20. 152
