Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

1. fejezet

P60$i?afiai és peolcpiai alkotása.

c) O O c>

Irta dr. Pethő Gyula, m. kir. főgeologus.

Az Arad-, Bihar- és szilágymegyei hegységeknek az a része, melyeknek homloka nyugatfelé a Nagy magyar Alföldre tekint, tul- nyomólag a Bihar-Ylegyásza-csoportba tartozik. A Fehér-, a Fekete- és a Sebes-Körös között kimelkedő hegységek föltétlenül a Bihar csoportjába tartoznak. Az ezektől délre és északra emelkedők pedig, úgymint délfelől a Maros és a Fehér-Körös között kiemelkedő, kelet-nyugati irányú Hegyes-Drócsa, valamint észak felől a keletdélkelet, nyugat-északnyugati irányú Rézhegység s az ettől majdnem 10 fokkal keletre hajló délnyugat-északkeleti irányú Meszeshegység, habár orografiailag jelenleg feltűnően külön válnak is a Bihar főtömegétől és közvetetlen kiágazásaitól, kétségtelen, hogy valaha egy összeolvadt tömeget alkottak vele s csak a hegyalakulások későbbi időszakában különültek el tőle többé-kevésbbé határozottan. Geológiai alkotásuk e föltevésünket lépten-nyomon igazolja.

A három Körös és a Berettyó környékének az a területe, melynek geográfiái és geológiai viszonyait a jelen sorokban óhajtjuk a czélhoz szabott vázlatos előadásban megismertetni, kelet-nyugati irányban: a Bihar tömegének nyugati ereszkedőjétől a Tiszáig; észak-déli irányban pedig a Marostól a Berettyó vizkörnyékéig terjed. Geográfiái helyzete szerint körülbelül a Ferrótól számitott keleti hosszúság 38. és 40. foka között s az északi szélesség 46. és 47 5 foka között terül el, megjegyezvén, hogy délfelé a 46-ik fok parallel-körén valamivel túlterjeszkedik.