Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

1. fejezet

iszapos homok, mely leginkább valami ó-alluviális vizhordalékra emlékeztet. Meglepő azonban, hogy benne, le egészen a feltárás fenekéig, tehát 2—3 méter mélységig elszórva durva és vastag cserepedén y darabokat, kiégett főt drog öcskéket és faszén- darabkákat, tehát tüzelés nyomait találtam. Utólagosan értesültem, hogy a bemetszésből egy zömök alakú urna is került ki. Az állatcsont- töredékek tulok és juh vagy kecske lábszár töredékeiből állottak. Nincs tehát kizárva annak a lehetősége, hogy — ha az említett jelek nem csalódtatnak — ez a halom csakugyan hordott és pedig nem is egyszerre, hanem lassanként összehordott föld lehet, a melyen időről- időre és pedig nem is rövid, hanem huzamos ideig emberek tanyáztak.

Ide igtatok még egy régebbi keletű érdekes véleményt. Kerner Antal József, a budai műegyetem volt jeles tanára a dunai országok növényvilágéiról szóló becses munkájában* a kunhalmokat a svájczi czölöp-épitményekkel egyazon természetiteknek tartja s véleménye szerint azon időből származnának, midőn a nagy magyar medencze részben még vízzel volt borítva és egy tavat képezett. Cotta azt a megjegyzést fűzi hozzá, hogy az emberi lakóhelyek ezen mindenesetre igen régi maradékai (épugy mint a dombtetőkön sokfelé talált kulturmaradványok) talán egy áthidaló tagját képezik ama réges- régi, merőben történelem előtti népvándorlásnak, mely keletről tartott nyűgöt felé.

Mindezekből az adatokból és véleményekből tisztán kivehetjük, hogy a nagy magyar alföldi őrhalmok létrejöttének és természetének a kérdése máig sincs véglegesen eldöntve. Valószínűnek látszik azonban, hogy vannak közöttük, ha csekély számmal is, oly természetes képződmények, amelyek csakugyan vízből való lerakódás utján jöttek létre. A keletkezésük biztos kiderítésére nem igen kínálkozik más mód, mint nyomról-nyomra vizsgálni mindazon halmokat, amelyek részint az ó-alluviális mélyedésekben és ősrégi vízjárásokban, részint pedig a diluviális domborulatokon emelkednek. A kettő közötti különbségből hihetőleg sikerülni volt, valamely elhatározó szabályszerűséget kideríteni, mely a magyar Alföld e jellemző s érdekes különösségeiről meg fogja adni a kellő fel* E könyv >Das Pflanzenleben der DonaulAnder< czim alatt 1863-ban Innsbruckban jelent meg. A belőle vett tételt Bernh. v. Cotta idézi A jelen geologidjá-ban, a 287. lapon.

130