Liebe Pál (szerk.): Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése (Budapest, 1994)
2. Hidrológiai állapotértékelés
A másik összefoglaló jellegű, 13. táblázat az erősen szennyezett (V. osztályú) szelvények számának időbeli alakulásáról tájékoztat a különböző vízminőségi jellemző csoportok esetén, összehasonlítva az 1971-1980 és az 1981-1990 közötti időszakok, valamint az 1988., az 1991., az 1992. és az 1993. év vízminőségi osztály viszonyait. A táblázatból az alábbi következtetések vonhatók le:- Az erősen szennyezett (V. osztályú) szelvények száma az 1981-1990 közötti időszakban általában nagyobb volt, mint az 1971- 1980 közötti évtizedben.- Az 1988. és az 1993. évi adatokat összehasonlítva a változás irányzata éppen fordított. A 12. és a 13. táblázatok végkövetkeztetése az, hogy a két tízéves időszak közül a második (az 1981-1990) mutatta a kedvezőtlenebb vízminőségi képet, 1993-ra viszont 1988-hoz képest határozott javulás következett be. Igaz ez a megállapítás mind a megváltozott osztályú, mind pedig az erősen szennyezett (V. osztályú) szelvények számára is. Külön kell szólnunk két fő vízfolyásunk (a Duna és a Tisza), valamint három legnagyobb, kizárólag hazai vízgyűjtőjű vízfolyásunk (a Zala, a Kapos és a Zagyva) vízminőségi osztályba sorolásáról:- A Dunát általában a vízminőségi osztály javulása jellemezte, a belépési és a kilépési szelvények között minőségi osztálybeli különbség nincs.- A Tisza esetében az időbeli változást illetően heterogén a kép, a kilépési szelvény vízminősége minden vízminőségi jellemző csoportnál és (majdnem) minden értékelt időszakban kedvezőtlenebb volt, mint a belépési szelvényé.- A Zala vizének minősége a folyó hossza mentén romlott. Különösen szembeszökő az oxigénháztartás és az egyéb jellemzők vonatkozásában a fenékpusztai szakasz. Ez nyilvánvalóan a Kis-Balaton helyreállítás befeje- zetlenségének a következménye,- A Kapos és a Zagyva esetében figyelemre méltó, hogy a nitrogén- és a foszforháztartás a teljes (illetve az utóbbinál majdnem a teljes) vizsgált időszakra vonatkozóan erősen szennyezett (V. osztályú) vízminőséget mutatott. A teljes értékelt időszakban erősen szennyezettek (V. osztályúak) voltak:- az oxigénháztartást tekintve: az Ikva, a Veszprémi-Séd, a Nádor-csatorna, a Sió-csatorna, a Pécsi-víz, a Kraszna, a Köscly és a Hortobágy-Berettyó (Apaváránál),- a nitrogén- és foszforháztartást tekintve: az Ikva, az Altalér, a Kapos, a Baranya-csatorna, a Veszprémi-Séd, a Nádor-csatorna, a Sárvíz-Malomesatoma, a Sió-csatorna, a Principális-csatorna, a Pécsi-víz, a Kraszna, a Lónyai-csatoma, a Ronyva, a Hemád (Hidasnémetinél), az Eger-patak, a Kösely, a Horto- bágy-főcsatorna és a Hortobágy-Berettyó,- a szerves mikroszennyezőket tekintve: a Veszprémi-Séd, a Pécsi-víz, a Kösely,- az egyéb jellemzőket illetően: a Veszprémi- Séd. Az értékelt szelvények alapján a minősítés eredményeit térképen is ábrázoltuk (50. ábra). Méretük és fontosságuk miatt külön vizsgáljuk két fővízfolyásunkat, a Dunát és a Tiszát. Vízminőségük viszonylag kedvező (11. táblázat), de teljesen eltérő a vízminőségi kép, ha a belépési és kilépési szelvényeik egymáshoz való viszonyát (14. táblázat), illetve a többi értékelt vízfolyással való kapcsolatát vizsgáljuk. A kilépési és a belépési szelvényekben mért töménységek 90 %-os tartósságé értékének hányadosát kifejező (a 14. táblázatban Ki/be-vcl jelzett) viszonyszám az értékelt esetek több, mint egyhar- madában kisebb volt 1,00-nál (az oldott oxigén esetében helyenként nagyobb volt 1.00-nál), ami azt jelenti, hogy ezekben az esetekben a Duna jobb vízminőséggel távozott az országból, mint amivel belépett. Ezzel szemben a Tiszánál ilyen eset csak elszórtan fordul elő, vagyis a Tisza általában rosszabb (az arányszám alapján számos időszakban és vízminőségi jellemzőnél lényegesen rosszabb) vízminőséggel távozott az országból, mint amivel belépett. Ennek két oka van. Egyrészt a Duna nagyobb méreteiből következő nagyobb terhelhetősége, másrészt pedig a mellékvízfolyások szerepe már a vízhozamviszonyok alapján is meghatározóbb a Tiszánál, mint a Dunánál. A sokéves KOQ-k viszonya a kilépő és a belépő szelvények esetében a Dunánál 1,20, a Tiszánál 3,64. A fentiekben körvonalazott viszonyokat jól szemlélteti az 51. ábra, amelyen az ammónium-N évenkénti 90 %-os tartósságú értékeit tüntettük fel a Duna és a Tisza belépési, valamint kilépési szelvényeire és az 1971-1993 közötti időszakra vonatkozóan. A vízminőség időbeli változásainak részletesebb értékelése alapján megállapíthatjuk a következőket:- Az utóbbi hat év alatt bekövetkezett nagymérvű változás messze meghaladja azt az értéket, ami hidrológiai, meteorológiai hatások50
