Liebe Pál (szerk.): Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése (Budapest, 1994)
2. Hidrológiai állapotértékelés
2. HIDROLÓGIAI ÁLLAPOTÉRTÉKELÉS 2.1. A HIDROMETEOROLÓGIAI VISZONYOK ÉRTÉKELÉSE 2.1.1. Csapadékviszonyok 2.1.1.1. A csapadék mennyiségének alakulása Az ország területére hulló csapadék - a nagyobb külföldi vízgyűjtőterületű vízfolyások környezetének kivételével - alapvetően meghatározza a hazai hidrológiai alaphelyzetet. Jelenleg az Országos Meteorológiai Szolgálat által kezelt mintegy 880 és a vízügyi szolgálathoz tartozó 783 meteorológiai állomáson (1. ábra) mérik a csapadék mennyiségét. Az ország területére hulló csapadék mennyiségének időbeli és térbeli alakulását 83 csapadékmérő állomás havi, téli félévi (október-március), nyári félévi (április-szeptember) és évi csapadékösszegei alapján mutatjuk be az 1951- 1980 és az 1981-1990 közötti időszakra, valamint az 1993. évre vonatkozóan (2., 3. és 4. ábra). A 30 éves és 10 éves csapadékátlagokat összehasonlítva megállapítható, hogy az 1981-1990 közötti időszak évi átlagértékei mintegy 10 %-kal maradnak el az időszakot megelőző 30 éves átlagtól. Ezen belül a havi csapadékátlagok legszembetűnőbb csökkenése a június-július, illetve az október-november hónapokban következett be. Az évi csapadékösszeg területi eloszlását szemlélve elmondható, hogy az 500 mm-es izohiéta vonallal határolt terület a 30 éves átlag szerint az Alföld középső részére korlátozódott, ugyanez a 10 éves átlag szerint már kiterjedt az Alföld csaknem egész területére, valamint a Kisalföld és a Mezőföld jelentős részére. 1993-ban az évi csapadékösszeg országos átlagértéke 14 %-kal maradt el a 30 éves átlagtól és 4 %-kal a 10 éves átlagtól. Az év első nyolc hónapjában a havi csapadékösszegek lényegesen alatta maradtak a sokéves átlagértéknek, amit az is jól mutat, hogy az éves csapadék mintegy 53 %-a az év utolsó négy hónapjában hullott le. A területi eloszlást tekintve szembetűnő, hogy az átlagosnál számottevően kisebb csapadékot kapott az Alföld középső és keleti része, valamint a Bükk és a Zempléni-hegység területe. A legkedvezőbb állapot a Dunántúl délnyugati részét jellemezte, ahol az évi csapadékösszeg helyenként a 30 éves átlagot is meghaladta. A 83 állomás adatai alapján meghatároztuk az 1951-1993 közötti időszak nyári és téli félévi, valamint évi országos csapadékösszegeit (5., 6.. 7. ábra), ugyanezen gondolaünenet szerint elkészítettük - 30 állomás adatai alapján - az Alföldre vonatkozó csapadékidősort is (#., 9., 10. ábra). A 11. ábrán egy állomást (Abonyt) kiemelve külön szemléltetjük a csapadékviszonyok időbeli alakulását. Az 5-7. és a 8-10, a 11. és a 12. ábrákra tekintve megállapítható, hogy már az 1970-es évek első felétől kezdődően tapasztalható az átlagot lényegesen (legalább 10 %-kal) meghaladó évi csapadékot hozó éveknek a korábbi időszakhoz képest ritkább jelentkezése és az idősor elemeinek csökkenő irányultsága. 2.1.1.2 A csapadékvíz kémiai összetétele Magyarországon az Országos Meteorológiai Szolgálat 1965 óta végez rendszeresen csapadékkémiai vizsgálatokat, amelynek keretében 10 állomáson (Fertőrákoson, Szentgotthárd-Farkas- fán, Keszthelyen, Tihanyban, Balatonfűzfőn, Ogyallán, Pestlőrincen, Kecskeméten, Szarvason, Nyíregyháza-Napkoron) vett szűrt csapadékmintákból az alábbi jellemzőket határozzák meg általában havi, egy-két állomáson heti, illetve napi gyakorisággal: pH, a fajlagos elektromos vezetőképesség, a kationok (nátrium, kálium, magnézium, kalcium, ammonium) és az anionok (klorid, szulfát, nitrát, nitrit, ortofoszfát) töménysége. A csapadékvíz savasságának jellemzésére leggyakrabban a pH-értéket használják. Magyarországon az országos mérőhálózat eredményei alapján számított átlagos pH-érték 4,8. A szulfát- és nitrátionok csapadékvízbeli töménysége az utóbbi években megnövekedett. Különösen a nitrátion növekedése számottevő, aminek oka főként a gépkocsik számának jelentős növekedése. A savasodásban leginkább közrejátszó ionok töménysége, illetve nedves ülepedése az ország területén nyugatról kelet-délkelet felé haladva - a kezdeti értékek mintegy kétharmadára - fokozatosan csökken. Ez a jelenség valószínűleg a csapadékmennyiségek közötti különbségeknek és a szennyezettebb közép-európai országok hatásá14
