Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Zagyva (Budapest, 1985)
2. A vízfolyások általános és műszaki-hidrológiai jellemzése
A magassági tagozódással összefüggő területi különbség az évi középhőmérséklet területi megoszlásában is jelentkezik, a vízgyűjtő legalacsonyabban fekvő területei egyúttal a legmelegebbek is, ahol az évi középhőmérséklet 10,5 °C, a Mátra csúcsán ennek értéke 7 °C. A magassági tagoltsággal függ össze az is, hogy az éves csapadéknak szilárd alakban lehulló, télen felhalmozódó részaránya jelentős mértékben változó, amíg az alacsony fekvésű síkvidéki területeken értéke mintegy 10%, addig a Mátra tetején eléri a 25%-ot. Hasonló tág határok között változik a hótakarós napok száma, így a hótakaróban felhalmozott vízkészlet nagysága is. Mivel a hótakaró hosszabb ideig tartó felhalmozódása viszonylag kis területre korlátozódik, ahol ugyancsak előfordulhatnak télközi felmelegedések, és ezzel együtt járó hóolvadások, a vízjárás alakulását a Zagyva-Tarna vízrendszerben alapvetően az esőzések határozzák meg. 2.12 Vízhálózat A Zagyva a Karancs-Medves hegység déli lejtőin ered és a Cserhát és a Mátra között hosszan benyúló, széles völgyön keresztül a Mátrát nyugatról megkerülve jut ki a síkvidéki területekre, majd Szolnok térségében éri el a Tiszát, annak 334 fkm-énél. A Zagyva 179km-es folyása során felveszi a Tarján, a Kis-Zagyva, a Szuha, a Herédi-Bér patakokat, a Galgát, amelyek a Cserhát lejtőinek a vizeit fogják össze. A Mátra nyugati oldalán eredő mellékvízfolyások között a Mátra legmagasabb részén eredő Kövicses-patak a legjelentősebb. Jászberény alatt csatlakozik a Zagyvába a vele azonos nagyságrendű legnagyobb mellékvízfolyása, a Tárná, amely ugyancsak a Karancs-Medves hegységből ered és a Mátrát keletről megkerülve jut el a Zagyvába. A Tárná a Parádi és a Pétervásári Tárnából egyesül Síroknál. Innen kezdve, a Kígyós-patak kivételével, balparti mellékvize nincs. Legfontosabb jobb oldali mellékvízfolyásai a Tamóca, a Bene-patak, a Gyöngyös-patak a Mátra vizeit gyűjtik össze. A Zagyvának a Tárná betorkollása utáni alsó szakaszán már csak egyetlen jelentősebb mellékvízfolyása van, a Gödöllői, illetve Monor-Irsai dombvidékek vizeit összegyűjtő Tápió. A vízfolyáshálózatban a Horton-féle hierarchikus rendűséget követve - és feltételezve, hogy a hierarchia legalsó fokán álló elsőrendű vízhálózati elemek a már állandó mederrel rendelkező vízmosások - a legmagasabb rendűséget, a VIII-t, a Zagyva alsó szakasza éri el a Tárná beömlése alatt. (A rendűség növekedése a vízfolyás azon szakaszán következik be, ahol az önmagával azonos rendű vízfolyást felvesz.) A Zagyva vízgyűjtőjében a folyóelágazási arány - két egymást követő rendűséghez tartozó vízfolyás számának a hányadosa - viszonylagos állandóságot mutat és értéke 3,54. A vízfolyások (vízfolyásszakaszok) rendűsége és száma között szoros összefüggés van (3. ábra). A vízfolyások hegyvidéki szakaszai nagyesésűek. Különösen nagyesésű a Mátra déli lejtőin eredő Tar- nóca, Bene és Gyöngyös patak, valamint az északi oldalon a Parádi Tama, illetve ezek mellékvizei. A Zagyva forrása kb. 500 m magasan helyezkedik el, legfelső hegyvidéki szakaszán esése 16,7 m/km, ami a dombvidéken átlagosan 1,7 m/km-re, Hatvan és Jászberény között 0,64m/km-re és végül az alsó szakaszon 0,12m/km-re csökken. A vízfolyás Jászberényig kanyarogva bevágó szakaszjellegű, alatta egyensúlyi szakaszjellegű. A Tárná legfelső szakaszán az esés 4,1 m/km, a Leleszi—Tárná és a Gyöngyös-patak között 1,2 m/km, a legalsó szakaszon 0,07 m/km. A vízfolyás szakaszjellege Tarnaőrsig kanyarogva bevágódó, alatta kanyarogva feltöltő. A Zagyva Jobbágyiig töltésezett, s ugyancsak töltésezett a Tárná alsó szakasza a Budapest—Miskolc-i vasútvonal keresztezéséig. 2.13 A vízjárás A vízjárás időbeli alakulását az átlagos, havi középvízhozamok éven belüli változásával mutatjuk be (4. ábra). A Zagyva vízgyűjtőjében a nagyvizek általában a téli-télvégi hónapokban (december-március) jelentkeznek, a nagyvizek árhullámait a hóolvadással együttjáró vagy anélkül jelentkező esőzések váltják ki. A havi vízszállítás évi maximuma többnyire márciusra esik (amikor is az éves vízmennyiség 15-20%-a vonul le a vízfolyásokon), 15
