Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)

1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.3. A területi jellemzés módja - 1.4. A vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése segédleteinek használata

Például keressük a Kardos-ér csapodi szelvényében jelentkező 0,08 m3/s vízigény esetén mutatkozó maximum 50 nap hosszúságú vízhiány valószínűségét. A 2.2.6 segédletről leolvasva 0,71 megnemhaladási valószínűséget kapunk, vagyis az évek 71%-ában maximum 50 napos, 29 százalékában ennél hosszabb vízhiányos időszakra számíthatunk.

A „vízhiányos időszakok hossza” (2.2.7) segédlet arról tájékoztat, hogy egy bizonyos vízigény esetén jelentkező adott időtartamnál nem hosszabb vízhiányos időszak legfeljebb hányszor fordul elő egy-egy évben.

Hány legfeljebb 10 nap hosszúságú vízhiányos időszakra számíthatunk a Kardos-ér csapodi szelvényében 0,08 m3/s-os vízigény esetén. A 2.2.7 alapján 2,05 értékei kapunk, azaz sok év átlagában évente kb. két 10 napos vagy annál rövidebb vízhiányos időszakra számíthatunk.

A „vízhiányos időszakok száma” (2.2.8) segédletről az egy évben előforduló vízhiányos időszakok számának valószínűségét tudhatjuk meg a vízigénytől függően, az időszakok hosszától függetlenül.

A Kardos-ér csapodi szelvényében például évi 10 vízhiányos időszakra 0,08 m3/s vizigény esetén — a 2.2.8 segédlet alapján - 0,92 megnemhaladási valószínűséggel számíthatunk. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy 0,08 m3/s vízigény mellett az évek 92%-ában maximum 10, 8%-ában ennél több vízhiányos időszakra számithatunk.

A „hasznosítható vízkészletek” segédletsorozat további nyolc segédlete az előbb ismertetett mutatókat az öntözési időszakra illetve augusztusra vonatkozóan mutatja be. A 2.2.16 segédlet a „különböző valószínűségű dekád középvízhozamok” értékeiről tájékoztat. A segédlet az év három, általában legszárazabb — július, augusztus, szeptember — hónapjának dekádjait jellemzi, kvázi—természetes állapotban. Az ábrán csak a kisvízi tartomány vízhozamait tüntettük fel.

Az elméleti vizerőkészlet (3.1. segédlet)

A vízfolyások elméleti vízerőkészletét a potenciálisan hasznosítható esés és a középvízhozam szorzatként előállított — a teljesítmény nagyságára utaló — értékekkel mutatjuk be. A hasznosítható esést a vízfolyás forrásnál lévő szelvényének magasságától, illetve ha az országhatáron kívül ered, akkor a határnál lévő kereszt- szelvény magasságától számítottuk. Ezt a magasságot a 3.1.2-es „vázlatos völgy hossz-szelvény”-ről is leolvashatjuk.

A „vizerőkészlet hossz-szelvény”-en (3.1.1) az energiakészletet egy mutatószámmal jellemezzük, amely a hatásfokot nem veszi figyelembe. A mutató értékét 9,81-dal szorozva kW-ban kapjuk meg a tulajdonképpeni energiatartalmat.

Példaként határozzuk meg a Kardos-ér 30 km-es szelvényében az elméleti vízerőkészletet 50%-os megnemhaladási valószínűségű értékét. A szelvény helyének azonosítását a segédlet alján ábrázolt szelvényvonal segíti elő. A 3.1.1 segédletről 36 m3/s-m értéket olvashatunk le, azaz az évek 50%-ában a Kardos-ér 30 km-es szelvényében maximum 353,2 kW vízerőkészlettel rendelkezik a patak.

A távozási nomogram (4.1. segédlet)

(csak kisvízfolyásokra)

A nomogram az alapállomás szelvényében megadja az itt létesíthető vízhasznosítási tározó teljesítőképes- ségi görbéit, egyszer mennyiség, egyszer időtartam szerint elemezve az igények kielégíthetőségének biztonságát. A nomogramról csak a tározó létesítésének hidrológiai lehetőségei olvashatók le, ami nem jelenti azt, hogy a tározó létesítéséhez a topográfiai lehetőségek is megvannak. Az ábrák függőleges tengelyén a fogyasztást, vízszintes tengelyén a tározó térfogatát, a két tengely között a mennyiségi ill. az időbeli biztonságot tüntettük fel. A három változó közül bármelyik kettőnek ismerete vagy feltételezése lehetővé teszi a harmadik meghatározását. A segédlet jobb oldalán látható „hossz-szelvény” a teljesítőképességi függvények hatályát egy arányossági tényező felhasználásával a vízfolyás teljes hosszára kiterjeszti.

A tározási nomogramot csak azokra a kisvízfolyásokra közlünk, amelyeken a vízhozam viszonyok 1 millió m3/-nél nagyobb térfogatú tározó létesítését teszik lehetővé.

Határozzuk meg például, hogy mekkora tározóra van szükség a Kardos-ér 30 km-es szelvényében évi 2 millió m3 (0,063 m3/s) fogyasztás 99%-os időbeli biztonsággal való kielégítéséhez. Először határozzuk meg a 4.1 segédlet „hossz-szelvénye” alapján a Kardos-ér 30 km-es szelvényére érvényes arányossági tényezőt: 0,76-ot kapunk. A 30 km-es szelvényben feltételezett évi fogyasztást elosztva az arányossági tényezővel megkapjuk, hogy ennek a fogyasztásnak a csapodi vízmérce szelvényben 2 millió: 0,76 = 2,63 millió m3 fogyasztás felel meg. E fogyasztás 99%-os időbeli biztonságú kielégítéséhez a csapodi szelvényben 7,6 millió m3-es tározót kellene létesíteni. Most e térfogatot megszorozva ismét az arányossági tényezővel kapjuk azt a tározótérfogatot, amelyet a Kardos-ér -30 km-es szelvényében kellene létesíteni a 2 millió m3-es éves vízfogyasztás 99%-os biztonságú kielégítéséhez: 4 600 000 ' 0,76 = 3,49 millió m3. A 2 millió m3-es évi vízfogyasztás kielégítésének mennyiségi biztonsága azonosnak vehető a csapodi szelvényben építhető 4,6 millió m3-es tározóból történő 2,63 millió m3 fogyasztás kielégíthetőségével, azaz 99,8%-kal. így a 30 km-es szelvényben létesíthető 3,49 millió m3-es tározóból hosszú idő átlagában 63,3 1/s szolgáltatható ki (0,063 m3/s • 0,998).

16