Boga László - Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Maros (Budapest, 1986)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai
A fentiekben felsorolt műszaki-hidrológiai mutatókat, azok valószínűségi eloszlási alakzatait a Maros makói alapállomására adjuk meg. Három mutató esetében - a középvízhozamra, az árvízhozamra és a hasznosítható kis- vízhozamra - hidrológiai hossz-szelvényt is összeállítottunk. Az árvízhozamokat és a hasznosítható vízkészleteket jellemző, a vízhozam idősorokból származtatható mutatók mellett még a következő mutatókat választottuk a vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzésére. A Maros árvízi biztonságát zz évi maximális vízállások eloszlásával, az árvízi terheléssel és az árvédelmi vonalakat meghaladó árhullámok tömegével is jellemezzük. Az elméleti vízerőkészletet az adott valószínűségű évi középvízhozam és a potenciálisan hasznosítható magasság En (P,L) = KÖO(p,L) • [hq - H(L)] alakú szorzataként, a vízerőkészlet mutatójával jellemezzük. A távolsággal lineárisan (pontosabban lineárisnak elfogadott módon) változó KÖQ és a H0—H(L) szorzataként előálló En(p,L) elméleti vízerő mutatója négyzetesen változik a távolsággal, ennek megfelelően a képlettel számított elméleti vízerőkészlet-mutató hossz-szelvényét grafikus ábrázolásban parabolikus ívek sorozata írja le. A parabolaíveket a betorkolló mellékvízfolyások határolják el, ahol a vízhozamok ugrásszerűen megnövekszenek. A parabolaívek elegendő pontossággal (a tesztvizsgálatok szerint 1% alatti eltéréssel) lineárisan is közelíthetők, ami jelentős mértékben megkönnyíti a hossz-szelvények szerkesztését. A felhasználható esést a határszelvénytől számítottuk. A makói szelvényben megadjuk a különböző duzzasztási szintekhez tartozó átlagos energiatermelési gyakorisági görbéket és az ezekből számítható mennyiségi biztonságokat három jellemző kiépítési vízhozamra. A hajózás és vízi szállítás jellemzésére szolgáló hajózási hossz-szelvény a vízállások átlagos tartóssági görbéjéhez és tartóssági felületéhez koaxiálisán kapcsolt és a fenékszintre, ill. annak környezetére korlátozódó geodéziai hossz-szelvényből áll. 12
