Markó Csaba - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Duna (Budapest, 1986)
4. A Duna magyarországi vízgyűjtőjének területi jellemzése - 4.1 Az évi fajlagos lefolyás - 4.2 Árvízi tényező - 4.3 Gravitációsan ellátható területek fajlagos vízpótlása
4. A DUNA MAGYARORSZÁGI VÍZGYŰJTŐJÉNEK TERÜLETI JELLEMZÉSE A 3. fejezetben a műszaki-hidrológiai mutatókat a Duna és a hazai vizgyűjtő 10 kisebb mellékvízfolyásának 18 állomására dolgoztuk ki részletesen. A feldolgozott vízfolyások a vízgyűjtő legjelentősebb vízfolyásai, ugyanakkor a vízgyűjtő vízkészletének hasznosításánál, vízkárelhárítási feladatainál nem lehet figyelmen kívül hagyni a kisebb, de környezetükben jelentőséggel bíró vízfolyásokat sem. Ezekről, pl. a Dera-patakról nincs elegendő észlelési adat. Emellett nem foglalkoztunk pl. a Dunavölgyi-főcsatornával, amelynek vízkészlete és vízjárása jórészt az ember tevékenységétől függ. E vízfolyások műszaki-hidrológiai mutatóit izovonalas térképekkel jellemezzük. A térképek szerkesztéséhez természetesen a részletesen feltárt vízfolyások szelvényeinek adatai voltak felhasználhatók. Az ezen észlelésekből kiolvasható törvényszerűségek vízgyűjtőre történő általánosítása adott lehetőséget az izovonalak megszerkesztésére. Elkészítettük a fajlagos lefolyás és az árvízi tényező térképét, valamint a gravitációsan ellátható területek vízellátási térképét és a fajlagos elméleti vízerőkészlet térképét. 4.1 AZ ÉVI FAJLAGOS LEFOLYÁS A fajlagos lefolyás térképe (1. térkép) tetszőleges vízfolyás szelvények sokévi közepes vízhozamának meghatározására használható. A térképet két éghajlati tényező, az évi átlagos csapadék és az évi középhőmérséklet területi eloszlásának transzformálásával szerkesztettük meg. Az alakú transzformátor függvény a pontszerű lefolyás sokévi átlaga (Yo év) ®s az évi csapadék ill. középhőmérséklet sokévi átlaga (Xo, év). (To, év) közötti függvénykapcsolat. A kapcsolatot a Zagyva vízgyűjtőjére vizsgálták meg részletesen. A függvény paramétereit úgy azonosítottuk be, hogy a függvényből számítható lefolyás (éghajlati lefolyás) és az észlelésekből számított lefolyás eltérése minimális legyen. (Az eljárást e kiadvány sorozat Zagyva kötetének I. Függelékében a kötet szerkesztője, Nováky B. részletesen ismerteti.) A fajlagos lefolyás alakulását az 1. térkép mutatja. A fajlagos lefolyást vízoszlopban, mm-ben fejeztük ki, és ez minden esetben az adott tereppont végtelen kicsiny, pontszerű vízgyűjtőjének lefolyásértékét adja meg. Nagyobb területek lefolyását e pontszerű fajlagos lefolyásértékek integrálásával kaphatjuk meg. (A lefolyás természetesen kifejezhető a többek által használhatóbbnak tartott 1/s • km2 dimenzióban is; 1 1/s • km2 31,5 mm- nek felel meg.) 4.2 ÁRVÍZI TÉNYEZŐ A 2. térkép a 3%-os meghaladási valószínűségű árvízi hozamok számításához szükséges árvízi tényezők területi megoszlását mutatja be. A térkép a Csermák-féle térkép újabb adatok alapján történt pontosításával és a VITUKI ,A dombvidéki vízrendezés hidrológiai alapjainak fejlesztése” c. tanulmányának felhasználásával készült. A ,$3%” árvízi tényező vízfolyásmenti alakulását a feldolgozott kisvízfolyások árvízi hidrológiai hossz-szelvényein is megrajzoltuk. 4.3 A GRAVITÁCIÓSAN ELLÁTHATÓ TERÜLETEK FAJLAGOS VÍZPÓTLÁSA Egy vízgyűjtőn valamely választott szintnél magasabban fekvő területekről az összegyűjthető víz a szint alatti területekre vezethető. A 3. térkép e gravitációs vízellátás fajlagos értékét adja meg az adott szint fölötti vízgyűjtők vízkészletének (átlagos évi középvízhozam) és a szint alatti területrész hányadosaként. 513
