Markó Csaba - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Duna (Budapest, 1986)
3. Az egyes vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése - 3.1 A Duna magyarországi szakasza
A négy dunai vízlépcső megvalósulása közel 700 MW teljesítőképsességgel és 3200 GWh energiával járulna hozzá a magyar energiarendszerhez. A magyar Duna-szakasz átlagos elméleti vízerőkészletének így 60%-os kihasználtságát érhetnénk el. (A csehszlovák—magyar közös Duna-szakaszt csak 50%-ban vettük figyelembe.) Hajózás és vízi szállítás A Duna Bizottság ajánlásai szerint a Duna magyarországi szakaszán a szabadfolyású részeken minimum 2,5 m, a duzzasztott szakaszokon legalább 3,5 m vízmélységnek és 100-180 m minimális hajóút szélességnek kell rendelkezésre állnia a hajózás zavartalansága érdekében. A Duna Rajka- Gönyű közötti hordalékkúpon folyó szakasza a legnehezebben szabályozható és hajózható szakaszok egyike. A hajóút megjavítása érdekében hazánk és Csehszlovákia 1960.óta végzi, egy egységes — a DB ajánlásait figyelembe vevő (25 dm mély, 120 m széles hajóutat biztosító) — főmeder kialakítását. A már elvégzett közép- és kisvízszabályozás a kritikus szakaszokon kb. 22 dm mélységű és 80—120 m szélességű hajóutat biztosít. További szabályozási munkákra elsősorban az Ásványráró-Gönyű közötti szakaszon van szükség. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer üzembeléptével a Pozsony-Budapest közötti 210 km-es szakaszon biztosítható lesz a 35 dm mélységű és 180 m szélességű hajóút, amelynek kapacitását a két vízlépcső ikerhajózsilipjének átbocsátó- képessége (275 X 34 m) fogja meghatározni. Ez a jelenlegi forgalom többszörösére becsülhető. A Gönyű-Szob közötti szakaszon a meder egyensúlyi állapotban van, a 25 dm mélységű hajóút csak mintegy 3,5 km hosszon nem éri el a 180 m szélességet, de általában 100—150 m-nél nem keskenyebb. A 35 dm-es mélység és 180 m-es szélesség itt is a Nagymarosi Vízlépcső üzembe helyezésével lesz elérhető. A Szob-Budapest szakaszon egészen az utóbbi évekig a 150-180 m széles hajóútban nem jelentkeztek 25 dm-nél sekélyebb gázlók. Az elmúlt években végzett ipari kotrások hatására 5-6 dm-es vízszintsüllyedés állt elő, és a nem mélyülő sziklás fenekű szakaszokon csúcsgázlók keletkezetek (Dömös, Vác, Budafok). A „BNV” megépítése után 180 m szélességben e szakaszon is biztosítható lesz 30—35 dm-es vízmélység. A Budapest—Dunaföldvár szakaszon 25 dm-es mélység feltételezésével összesen 3 km hosszú, 110—160 m széles hajózóút szűkület található. Mintegy 10 km hosszon jelentkezik hajóútszűkület 30 dm mélységnél. A Dunaföldvár-déli országhatár szakaszt a kanyargósság jellemzi. Az erősen elfajult, jégmegállás szempontjából veszélyes, éles kanyarok szabályozásával sikerült elérni, hogy 25 dm-es mélység figyelembevételével 5, 30 dm-nél 18 km hosszon jelentkezik hajóútszűkület, a jégelvezetési képesség pedig jelentősen javult. A Duna magyarországi szakaszán a hajózási időszak eléri a 330 napot. A hajóút átbocsátóképessége a jelenlegi szabályozottság mellett évente kb. 250 millió tonna, a tényleges forgalom pedig ennek csak 8%-a (kb. 20 mülió tonna). Ebből a magyar hajózás részesedése 11,4 millió tonna, ami a teljes kapacitásnak kb. 4%-a (Duna Bizottság, 1980.). A hajózási és vízi szállítási nomogram (4.1.1-4,1.13) „a mederfenék hossz-szelvénye” segédletein feltüntettük a vízügyi igazgatóságok 1985-ben végzett szondirtachigrafikus mederfelvételei alapján megszerkesztett sodorvonal alatti mederfenék vonalát, valamint az előbb említett paraméterek figyelembevételével az 1976—95-re megállapított Duna Bizottsági Hajózási Kisvízszintet. Megrajzoltuk a ma használatos, 1984-ben megállapított munkavízszintet - amely tulajdonképpen a DB—LKHV javított, a magyarországi mederviszonyokhoz jobban illeszkedő változata -, az 1963-ban megállapított hajózási nagyvízszintet és az 1984. november 3-án végzett csehszlovák illetve 1985. november 23-i magyar kisvízszint rögzítés eredményét is. A hossz-szelvényhez a vizsgálatba bevont állomások vízállás tartóssági felületei és átlagos tartóssági görbéi csatlakoznak. Ezek értékei a vízszint- rögzítés vonala segítségével a folyó más szelvényeire is kiterjeszthetők. A hajózási viszonyokat is befolyásoló jégjelenségek bemutatására szolgál a jégjárási hossz,-szelvény (4.2 segédlet), amelyet a VITUKI „Folyóink jégviszonyai” c. kiadványa alapján szerkesztettünk meg. A Duna jégjelenségeivel tekintélyes mennyiségű irodalom foglalkozik, ezért - sorozatunk többi kötetével összhangban - e fontos témát a Duna esetében sem kívántuk bővebben elemezni. 45
