Markó Csaba - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Duna (Budapest, 1986)

1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.2 Az egyes vízfolyások jellemzésének módja

A vízfolyások műszaki-hidrológiai vizsgálata természetesen ezzel a kiadvánnyal sem lehet lezárt: a vizsgála­tok időnként — az összegyülekezési és lefolyási viszonyok módosulása, az információmennyiség növekedése, az adatsorok hosszának növekedése és újabb, hatékonyabb matematikai modellek és számítógépes eljárások kidolgo­zása következtében — megismétlendők. 1.2 AZ EGYES VÍZFOLYÁSOK JELLEMZÉSÉNEK MÓDJA Kötetünkben a tényleges, vízfolyásonként! műszaki-hidrológiai jellemzést megelőzi egy a teljes, majd a magyarországi Duna-vízgyűjtő természeti és vízjárási viszonyait általánosan bemutató rész. A feldolgozott terü­letet tájegységenként, inkább az általánosságra és az egyes tájegységek közötti különbségekre koncentrálva jelle­mezzük. E részhez csatoltuk a feldolgozásban használt adatsorok jellemzőinek ismertetését is. A vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése rövid szöveges tájékoztatóval és grafikus segédletekkel törté­nik. A részletes tárgyalást a vízrendszer területi adatainak tömör ismertetése vezeti be. A vízfolyásokat hasonló csoportosításban tárgyaljuk, mint a Magyarország Hidrológiai Atlasza, I. Folyóink vízgyűjtője, 9. A magyar- országi Duna-szakasz és kisebb mellékvizet’ című VITUKI (1962.) kiadvány. A Hidrológiai Atlasz a vízgyűjtő területek földrajzi alapadatait részletes táblázatokban közli, a legfontosabb földrajzi jellemzők térképeit és grafi­konjait is tartalmazza. Fő folyóinkról rendszeres vízrajzi, hidrogeodéziai felvételek készülnek. Ennek eredmé­nyeit a Dunára vonatkozóan a ,.Vízrajzi Atlasz, 11. Duna” kötete tartalmazza, amely 1971-ben jelent meg a VITUKI szerkesztésében. Mindkét kiadvány adatait messzemenően felhasználtuk. Jónéhány esetben azonban ezek az adatok pontosításra illetve aktualizálásra szorultak. Amikor e kiadványokra hivatkozunk anélkül, hogy leírásai­kat megismételnénk, azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy jelen kiadványunk nem csak felhasználta e kiadványokat, hanem csatlakozni szándékozik azokhoz. Azt szeretnénk, hogy folyóhasznosítási vagy vízgyűjtőfejlesztési tervek kidolgozásához alapként a három kiadványsorozat megfelelő kötetét egymást kiegészítve használják: a földrajzi adatokat a Hidrológiai Atlaszból, a vízfolyás medrére vonatkozó információkat a Vízrajzi Atlaszból, a műszaki­hidrológiai adatokat pedig jelen kiadványunkból vegyék, vagy szükség esetén ezeket egészítsék ki új információk, új módszertan, illetve részletesebb feltárás alapján. A szöveges ismertetés után következnek a vízfolyás műszaki jellemzését szolgáló segédletek. A segédleteket vízrendszerenként közöljük, a mellékpatakokat a befogadóra vonatkozó rész után tárgyaljuk, a vízgazdálkodási tevékenységeknek megfelelő csoportosításban. Az 1. segédletsorozat a vízfolyás árvízviszonyait jellemzi. Az 1.1 segédlet a különböző valószínűségű árvíz­hozamok hossz-szelvényét, az állomások nagyvízi eloszlásait és a vízgyűjtő területi megoszlását mutatja be. Az 1.2 segédlet elemei a mérceszelvényen átvonuló különböző szintek feletti árhullámok tömegét, időtartamát és évi számát elemzik. Folyók esetében készítettük el az 1.3 segédletet, melynek elemei a védvonalak hossz-szel­vénye, az évi nagy vízállások eloszlása, a töltésterhelések és az öblözeteket veszélyeztető vízmennyiségek meghala- dási valószínűségei különböző vízállásokhoz viszonyítva. A hossz-szelvény a vízügyi igazgatóságokon nyilvántar­tott legújabb felmérések alapján készült, és a töltésezett szakaszokon a védőképesség jellemzésére, a bevédetlen szakaszokon az esetleges új töltések gazdaságosságának megítélésére szolgál. A 2. segédletsorozata vízkészletek jellemzését szolgálja. A sorozat első része a 2.1 segédlet, amely a „poten­ciális vízkészletek”, a középvízhozamok hossz-szelvényét és az állomások évi középvízhozamainak eloszlását tar­talmazza. E segédleten is feltüntettük a vízgyűjtő területek hosszmenti megoszlását. A segédletsorozat második része a 2.2. segédlet. Ez a hasznosítható vízkészletek* (kisvízi tartomány) részletes jellemzését szolgálja. A segéd­let 16 elemből áll, amelyben a vízhozamok hossz-szelvényéhez kapcsolódik a kisvízhozamok értékelését szolgáló 15 feltételes valószínűségi (ül. gyakorisági) eloszlás. Az eddig használatos vízkészletmutatók; átlagos tartósság, mennyiségi biztonság, különböző igényszintekhez tartozó tűrési idők eloszlása mellett megadjuk a vízkészletekkel kapcsolatos gazdaságossági vizsgálatokhoz igényelt vízhiányos időszakok hosszát, a hiányzó mennyiségek és a vízhiányos időszakok számának eloszlását és várható értékeit, külön-külön évre és öntözési idényre (május- augusztus). *Megjegyzés: Feltétlenül megjegyzendő, hogy az így nyerhető „hasznosítható vízkészlet” nem azonos a vízgazdálkodási mérle­gelés során használt terminológia szerintivel, az ugyanis valamilyen tartósságé természetes készletből bizonyos módon levezetett, manipulált vízkészlet-értéket jelent. 12

Next

/
Thumbnails
Contents