Eszéky Ottó - Virág Mihály - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Dráva (Budapest, 1986)
II. Az egyes vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése - 1. A Dráva vízrendszere
II. AZ EGYES VÍZFOLYÁSOK MŰSZAKI-HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSE 1. A DRÁVA VÍZRENDSZERE A Dráva a Duna egyik legnagyobb jobb oldali mellékfolyója. Teljes vízgyűjtő területe 40 489,6 km2, a Duna- medence 5%-a. Hossza 696 km. A vízgyűjtő terület 15%-a (6 144 km2) Magyarország, 85%-a Ausztria, Jugoszlávia és Olaszország területére esik. A 40 489,6 km2 -nyi terület 23%-a síkvidéki, 40%-a dombvidéki, 24%-a középhegységi és 5%-a magashegységi jellegű. A magyarországi vízgyűjtő, amely a 60,0—225,0 fkm közötti Dráva-szakasz baloldali vízgyűjtője, túlnyomó részben dombvidéki, kisebb hányadban síkvidéki és középhegységi terület. A folyó felső szakaszán nagy esésű (Sachsenburg—Linz között 200—210 cm/km), alsó harmadában síkvidéki jellegű (a torkolat és Eszék között 5-6 cm/km). A magyarországi Dráva-szakasz 21—38 cm/km esésű. A 24 nagyobb mellékvízfolyás esésviszonyai változók; megtalálhatók a csaknem teljes hosszban nagy esésű, a kezdeti nagy esés után elnyúltan kis esésű, és a csaknem teljes hosszban kis esésű vízfolyások. Valamennyi mellékvízfolyás torkolathoz közel eső szakasza igen kis esésű. Emiatt az árhullámok összegeződésével, a befogadó visszaduzzasztó hatásával kell számolni. A hazai vízgyűjtőn 4 jelentősebb mellékvízfolyás van, amelyek közül kettő elsőrendű, kettő pedig másodrendű mellékvízfolyás (ezt utóbbiak a Mura mellékfolyói). A vízgyűjtő terület alapadatait a „Magyarország Hidrológiai Atlasza. I. Folyóink vízgyűjtője. 10. A Dráva” c. kiadvány részletesen tartalmazza. A vízfolyás medrének adatait a VITUKI Vízrajzi Atlasz sorozat 8. Dráva kötete foglalja össze. A vízfolyás műszaki-hidrológiai jellemzését tartalmazó anyag e két tanulmányra, valamint a jugoszláv szakemberekkel egyeztetett vízrajzi adatokra támaszkodik. A vízgyűjtő terület földrajzi leírása A teljes vízgyűjtő terület legnagyobb része hegy- és dombvidék; a terület 6%-a 2000—3000 m, 19%-a 1000-2000 m, 43%-a 500-1000 m, 14%-a 200-500 m között, 18%-a 200 m alatt fekszik. A magyar vízgyűjtő két jól elkülöníthető területegységre osztható: a Murához tartozó vízgyűjtő képviseli a magasabb területeket, a Dráva közvetlen vízgyűjtője az alacsonyabbakat. A magasabb területek zömmel 200-300 m között helyezkednek el, az alacsonyabbak pedig 100 m körüli magasságban. A teljes vízgyűjtő terület geológiai szempontból két alapvetően különböző részre osztható. Az Alpok területén lévő vízgyűjtő központi részén gránit, gneisz, kvarcit, palák és mészkő, valamint homokkő uralkodik. Ettől északra és délre mészkő, dolomit-pala és márga dominál. A medencékben az alapkőzetre durva törmelék és anyag települt. Az Alpoktól keletre eső dombvidékek, medencék uralkodó kőzetei a homok, agyag, mészkő, homokkő és kavics. Ezekből a kőzetekből szerkezeti dolomitrögök magasodnak ki. Keleti irányban tovább haladva lösz, vályog, homok, alluviális kavics és agyag veszi át az uralkodó szerepet. A vízgyűjtő terület éghajlatát három fő klímahatás (atlanti-óceáni, kontinentális, mediterrán) és kisebb jelentőségű mellékhatások (ezek közül domináns a sarkvidéki) befolyásolják. A magyarországi vízgyűjtő éghajlata alapvetően kontinentális. Az országos helyzethez viszonyítva a Dráva—Mura vízgyűjtő csapadékosabb. Nyugati területein a sokéves átlagos csapadékösszeg 700-800 mm-re, a keleti területen 700 mm-re tehető. Az éves párolgás sokévi átlagos értéke is magasabb mint az országos érték, mintegy 600 mm. A vízgyűjtő terület magas hegységekben lévő részét — az összterület kb 25%-át — havasi legelők és tűlevelű növényzet borítják. Kelet felé azonban lombos erdők és rétek, művelt területek találhatók. Vízhálózat A Dráva az osztrák-olasz határon lévő Tiroli-Alpokban ered, 1228 m-es tengerszint feletti magasságban, majd 696 km-es út után a jugoszláviai Aljmasnál, 83 m-es tengerszint feletti magasságban folyik a Dunába. Magyaror21
