Eszéky Ottó - Virág Mihály - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Dráva (Budapest, 1986)
I. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 3. A területi jellemzés módja - 4. A segédletek szerkezete és használata
A „vízhiányos időszakok száma” (2.2.9) segédletről az egy évben előforduló vízhiányos időszakok számának valószínűségét tudhatjuk meg a vízigénytől függően, az időszak hosszától függetlenül. A Principális-csatorna nagykanizsai szelvényében például évi 7 vízhiányos időszakra 0,5 m3/s vízigény esetén a 2.2.9 segédlet alapján 0,53 megnemhaladási valószínűséggel számíthatunk. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy 0,5 m3/s vízigény mellett az évek 53%-ában maximum 7,47%-ában ennél több vízhiányos időszakra számíthatunk. A „hasznosítható vízkészletek” segédletsorozat további nyolc segédlete az előbb ismertetett mutatókat az öntözési időszakra illetve augusztusra vonatkozóan mutatja be. A 2.2.12-es segédlet a „különböző valószínűségű dekád középvízhozamok” értékeiről tájékoztat. A segédlet az év három legszárazabb — július, augusztus, szeptember - hónapjának dekádjait jellemzi, kvázi-természetes állapotban. Használatának módja megegyezik a 2.2.4- es havi középvízhozamokra vonatkozó segédletével. Az elméleti vízerőkészlet (3.1 segédlet) A vízfolyások elméleti vízerőkészletét a potenciálisan hasznosítható esés és a középvízhozam szorzataként állítjuk elő. A hasznosítható esést kisvízfolyásoknál a vízfolyás medrének a Hidrológiai Atlaszban nyilvántartott legmagasabb pontjától, folyóknál az országhatár magasságától számítottuk. Ezt a magasságot a 3.1.2 „vázlatos völgy hossz-szelvény”-tői is leolvashatjuk. A vízerőkészlet „hidrológiai hossz-szelvény”-én (3.1.1) ábrázolt értékeket energiakészlet-mutatónak minősíthetjük. (Ezt 9,81-dal szorozva kW-ban kapjuk meg az energiakészletet, de ezt elhagyhatjuk, hiszen a hatásfok figyelembevételére nincs módunk.) Példaként határozzuk meg a Principális-csatorna 10 km-es szelvényében az elméleti vízerőkészlet 50% meghaladási valószínűségű értékét. A szelvény helyének azonosítását a segédlet alján ábrázolt szelvényvonal segíti elő. A 3.1.1 segédletről 27,0 m3/s.m értéket olvashatunk le, azaz az évek 50%-ában legalább ekkora vízerő- készlettel rendelkezik a Principális-csatorna a 10 km-es szelvényben. A vízenergia termelési nomogram (3.2 segédlet) (csak folyókra) A nomogram három ábráján a Dráva barcsi szelvényében feltételezett vízerőmű jellemzőit mutatjuk be. Három kiépítési vízhozamra — a barcsi középvízhozam 10, 50 és 70%-ára — ábrázoltuk a termelhető energia mennyiségi biztonságát és átlagos tartósságát, különböző duzzasztási szintek feltételezésével. (Tulajdonképpen csak egy mutatószámmal jellemezzük a termelhető energiát, az e mutatószámra levont következtetések azonban az energiatermelést is jellemzik.) Példaként nézzük meg, hogy a Dráva barcsi szelvényében 388,16 m3/s(Qio%) kiépítési vízhozamnál, 3 m- es duzzasztással* mennyi energia termelhető 80%-os tartóssággal. Ha a 3.2.1 segédleten a 300-as átlagos tartóssági görbe 80%-os meghaladási gyakoriságú pontját a függőleges tengelyre vetítjük, 408 m3/s.m értéket kapunk, amely 4080 kW teljesítménynek felel meg. Tehát egy évben 20%-os átlagos tartóssággal (azaz 0,2 * 365 = = 73 napon) számíthatunk ennél kevesebb energiára. Természetesen az egyes években ettől jelentős eltérések is lehetnek. Ha az előbbi feltételekkel megnézzük a 408 m3/s.m energia mennyiségi biztonságát, 88%-ot kapunk, azaz 88%-os biztonsággal (12%-os kockázattal) számíthatunk legalább ekkora energiára. A mennyiségi biztonság természetesen mindig nagyobb, mint az ugyanahhoz az értékhez tartozó átlagos tartósság, hiszen az utóbbinál nem vesszük figyelembe a kiépítési vízhozamnál - példánkban a 388,16 m3/s-nál - kisebb vízhozamok mellett termelhető energia mennyiséget. A tározási nomogram (4.1 segédlet) (csak kisvízfolyásokra) A nomogram „vízhasznosítási tározó teljesítőképességi függvényei” (4.1.1) segédlete az alapállomás szelvényében megadja az itt létesíthető tározó teljesítőképességi görbéit, egyszer mennyiség, egyszer időtartam szerint értelmezve az igények kielégíthetőségének biztonságát. Az ábrák függőleges tengelyén a fogyasztást, vízszintes tengelyén a tározó térfogatát, a két tengely között a mennyiségi illetve az időbeli biztonságot tüntettük fel. A há* Megjegyzés: A duzzasztás mértéke a barcsi vízmérce „0” pontjához képest értendő! 17
