Magyarország hidrológiai atlasza III. sorozat, Vízjárási adatok - 3. Folyóink jégviszonyai (Budapest, 1959)
Általános tudnivalók
régebben csak a zajló és álló jeget különböztették meg, a parti jégről nem kívántak . feljegyzést . Vagy: gyakori eset, hogy az észlelő a vizmérceszelvényben sík vizet lát, tehát jégmentes állapotot jelent, noha a mérce feletti és alatti szakaszon is összefüggő jégtakaró borítja a folyót és Így tovább. Statisztikai feldolgozásunk pontossága tehát egyes esetekben, különösen a szélsőségeket illetően, csak közelítőnek minősíthető. Általános tájékozódásra azonban így is alkalmas, mivel képet ad a fontosabb jégjelenségek bekövetkezésének jellemző adatairól. x - * - x A m ü beosztása a következő: Az adatfeldolgozásba bevont észlelőhelyek földrajzi fekvéséről az Állomáshálózati térkép tájékoztat. Részletesebb feldolgozást 35 állomásra végeztünk. Közülük 8 dunai és 7 tiszai, 9 a Duna és 11 a Tisza mellékvizein van.A jégjelenségek jellemző számadatait az emlitett 35 állomásra külön táblázatban közöljük. A jeges időszak és beállás átlagos időtartamát mindenkor az előfordult esetek alapján számítottuk. így állhatott elő, hogy egyes állomásoknál az álló jég átlagos tartama meghaladja a jeges napok átlagos számát. A feldolgozásnál a szökőéveket nem vettük külön figyelembe és a február hónapot általánosan 28 nappal szerepeltettük. A gyorsabb tájékozódás érdekében megszerkesztettük a Duna és a Tisza jégjelenségeinek naptárát. Erről közvetlenül leolvashatók a jégmegjelenés, a beállás, a felszakadás és a jégeltünés legkorábbi, ill. legkésőbbi és átlagos időpontjai. Legáttekinthetőbb tájékoztatót a jégjelenségek alakulásáról a jég ill. az álló jég előfordulásának ötnapos időközökre megállapított gyakorisága nyújt. Ennek érdekében a már emlitett 35 állomásra vonatkozóan végeztünk részletesebb adatfeldolgozást. A pentádgyakoriság alakulását feltüntető ábrákon megadjuk továbbá az eddigi észlelések alapján mégha - tározott átlagos és szélsőséges tartamokat is. Az ábrákat a rendelkezésre álló leghosszabb, de évtizedekre lekerekített adatsor felhasználásával szerkesztettük, és ennek megfelelően utolsó adatként minden esetben az 1949/50. évi tél észlelési anyagát vettük. A dunai állomásoknál 70 (1880/81-1949/50) , a tiszaiaknál 60 (1890/91-1949/50) , a Duna mellékvizeinél 20 (1930/31-1949/50) ,mig a Tisza mellékvizeinél 30 (1920/21-1949/50) tél észlelései alapján határozhat - tűk meg a jégjelenségek gyakoriságát. Az összehasonlító vizsgálatok megkönnyitése érdekében táblázatos feldol- 5 -