Lanfranconi Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
IV. A szerzőnek Magyarország gyökeres ármentesítésére vonatkozó javaslatai
30 Ezen táblázatból látható, hogy a Tisza Tokajon alól és Szegedtől kezdve torkolatáig majdnem semmi eséssel sem bir. Inkább nagy tóhoz hasonlít, a melyet a nagy magyar alföld többi folyójával együtt valóban képezett is és mely a népnél még ma is „édes tenger“ név alatt ismeretes. És valóban csaknem minden tónak van majdnem annyi esése mint a Tisza, Száva és Dunának alsó folyásukban. Azért is természetes, hogy itt a nap és a szél, mint minden hajós tudja, a vízszin lejebb- szállításához éppen annyival járul, mint maga a vízesés. Ezen tónak szabad esését igen gátolják a folyamszorosok és a Dunában fekvő sziklák Moldován alul. Ha a negyedik dunamedenczének átszomlását szorosan megvizsgáljuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy ez még annyira nincsen kiképezve, mint a másik háromé; tehát okvetlen arra kell gondolnunk, hogy itt, a hol a természet eddig még nem segített, emberi kézzel segítsünk. A folyam szélesbítéséröl, minthogy az mindkét oldalról meredek sziklafalakkal folyton környezve van, itt szó sem lehet. Ellenben a mélység által, szerény véleményünk szerint, itt igen is segíthetünk; a mennyiben a Stenka és Kozla-Dojkénél gyakran vízszinig emelkedő sziklás zátonyok részbeni eltávolítása a folyamnak mind a hajózásra, mind az árvizek átbocsátására elégséges mélységet biztosítana. Ha azon természetes harczot tekintjük, melyet itt az amúgy is fáradt Duna az útját gátló sziklákkal már évezredek óta ví, önkénytelenül azon meggyőződésre kell jutnunk, — hogy ha a Dunának e küzdelmében segédkezet nyújtanánk, — a siker okvetlen a miénk volna. A mit a szélességben el nem érhetünk, azt a mélység könnyen megadhatja. A Dunának Moldován alóli rendkívül kedvező esése a fentérintett három sziklazátonynak bizonyos mélység és szélességre leendő eltávolításában álló czélszerii szabályozás után — mint hosszszelvényünkből látható — képes volna a Tisza, Száva és Moldován felüli Dunának (vagyis a harmadik dunamedenczének) csekély esését pótolni; s ennélfogva azon tervezetek, melyek a folyamágynak a fentjelzett helyeken leendő mélyebbítésére czéloznak, kétségtelenül előnyösebbek amazoknál, melyek csupán a hajózás érdekét tartván szem előtt, szerkezetüknél fogva esetleg a víznek még nagyobb visszatorlását vonhatják maguk után; annyival is inkább, mert az utóbb érintett tervezetek egészen más irányt követnek, mint a folyam maga, mely már évezredek óta medrének mélyeb- bítésén dolgozik. A természet maga ez által Magyar- országnak oly kulcsot ád kezébe, mely czélirányosan alkalmazva nemcsak a Tiszának oly gyakori és borzasztó kiáradásait elhárítani, hanem egyszersmind a termékeny Tiszavidék és Bánát kincseit az országnak bőségesen feltárni képes leend. A negyedik medenczének átszorulásán a Duna- folyam először Alibegen alul 300 méternyire mindkét partján haladó hegylánczok által he van szorítva, és lejebb a benne rézsutosan fekvő Stenka és Kozla- Dojke sziklás zátonyok miatt megtorlódik. Ivozla- Dojkén alul tetemes esése van a folyamnak és így könnyű belátni, hogy a lejebb következő szorosok és akadályok feljebb fekvő vidék folyóinak hajózására igen, de nem lehetnek azok esésviszonyaira befolyással. Hogy a stenka és kozla-dojkei sziklás zátonyok a folyam ezen helyen való mélyebb kifejlődésének és így a vízszin lejebb szállításának is, tehát a negyedik dunamedencze könnyebb lecsapolá- sának útjában állnak, ezt a mellékelt hosszszelvényből láthatni. Itt a víznek rágó ereje még nem hordhatta el az erős sziklákból álló akadályokat. Hogy a Dunának itteni felette nagy szélessége okozza annak csekély mélységét, nem nehéz megérteni; mert mindenütt, hol a Duna összeszorul, még oly erős sziklákon is, mély medret ásott magának. A Duna a felső ausztriai „Wirbel“ és „Strudel“ szorulatokban 30, a Moldován aluli első szorosnál Alibeg mellett 34, és a Kazan szorosnál több mint 40 méternyi mélységgel bír. A természet azon tüneménye, hogy a folyó mindenütt, hol összeszorul, igen mély, az ide csatolt hosszszelvényből legjobban kiviláglik. Benne látjuk, hogy a folyam, ha az két ágra oszlik, az ekkép keletkezett egész sziget hosszában sokkal csekélyebb, mint a szigeten felül vagy alul. Ha szélesbül a folyam, veszít mélységéből és megfordítva. Ezzel éppen nem akarjuk mondani, hogy azon
