Lanfranconi, Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
Előszó
ELŐSZÓ. A tiszaszabályozó munkálatok, bár kitűzött czéljukat illetőleg végreliajtottaknak tekintendők, a tetemes állami és magán áldozat daczára is, oly állapotba jutottak, mely a magyarságra, különösen a nagy magyar alföld lakóira korántsem lehet megnyugtató. A borzasztó katastroplia, mely Szeged városát az 1879. évben érte, úgy látszik, nem fog utolsónak maradni, sőt inkább az évről-évre magasabbra emelkedő árvizek miatt a legnagyobb válságtól tarthatunk. Azon kérdés, mily módon lehetne a fenyegető veszélyeket véglegesen megakadályozni, a nagy magyar alföldet áradások ellen megvédeni, Magyarországra nézve legégetőbb, sőt a legfontosabb életkérdések egyike. Annak megoldását tűzi a jelen mű feladatul. Nem mulaszthattuk el, sőt kötelességünknek tartottuk, ezen munkánkat, mint a tiszaviszonyok évek során át tartó és beható tanulmányozásának eredményét — mindamellett, hogy ugyanazzal a tárgygyal századunk legtekintélyesb szakértői foglalkoztak és erre vonatkozó véleményüket s nézeteiket kifejtették — annyival inkább nyilvánosságra bocsátani, minthogy Magyarország ezen fölötte fontos életkérdésének megoldására egyszerű, merőben új, eddig senki által meg nem pendített javaslatokat hozunk, melyeknek kivitele a tiszaszabályozó munkálatokért eddig kiadott költségeknek alig tizedrészét venné igénybe, tehát csak annyi költséget, mely éppen semmi arányban sem áll azon előnyökhöz, melyek ezen kiadás által az országra háramlanának. Nem szándékozunk az eddig alkalmazott szabályozó rendszereket, melyek mind csak a Tisza vízszinének emelkedését okozták, megbírálni; sőt inkább egyenesen azon eszközöket akarjuk előadni, melyek a szabályozás sürgető kérdésének a vízszin lejebb szállítása által eszközlendő, s mint már említettük, sokkal kisebb költséggel járó megoldásához véglegesen elvezetnek és a mellett az eddig végrehajtott munkálatokat értékesítik és érvényre juttatják. „Szeged nem volt, de lesz“ monda Ő felsége, a magyar király, a mint a víz rombolta Szeged városát megtekintő. Beválthatják-e a magyarok királyuk szavát, mig a nagy magyar alföld az áradások ellen maradandóan meg nem lesz védve ?
