Lanfranconi, Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
I. Általános észrevételek a Tiszáról
\\ 10 folyók kegyeiken törmeléket találnak, és azt magukkal ragadni és tovább vinni képesek lesznek. Ennek következtében nemcsak a beiszapolt partok, hanem azokkal együtt maguk a folyók is folyton emelkedni fognak. A folyóknak ezen emelkedésre irányzott törekvése ellen másrészt megint a víznek rágó ereje (Erosionskraft) hat, mely a folyókat folyton mélvebbíteni erőlködik. A természet ezen két ereje — az egyik, mely a folyók emelkedését, a másik, mely azok mélyebbítését okozza — folytonos harczban van egymással, és mind a kettőnek kellő felhasználása és tekintetbevétele a vízépítészet legnehezebb feladatai közé tartozik. A rómaiaktól ránk hagyott romokból kétségtelenül kiviláglik, hogy azok ideje óta a medenczék hosszában a Duna medre és annak árvizei több lábbal emelkedtek. Ugyanis egyebek között a Margitszigeten Budapest mellett egy a 13. századból való templom romjait találjuk, mely templom küszöbjei oly alacsonyan feküsznek, hogy azokat ma minden árvíz 3—4 méternyi magasságban elönti. Már most ki fogja állíthatni, hogy az akkori építészek, kiktől szakismereteket bizony eltagadni nem lehet, oly alacsony helyeken állították volna fel építményeiket, hogy azok bejáratait minden árvíz eláraszthatná, holott legközelebb, például a budai hegyeken elég magasabb helyet találhattak monumentális műveiknek felépítésére ? Különben erről minden esetre sok érdekes adattal fognak tanúskodni a római Aquincumnál eddig tett és ezután teendő kiásások. Ezen tényállásból következtetnünk kell, hogy a víz által a négy dunamedenezébe hordott talaj nagyobb mérvben emelte a folyam partját és medrét, mint ezt a víz rágó ereje mélyebbíteni képes vada. És ha ez tovább így tart és mi ezen tünemény okainak eltávolítása iránt komolyan nem intézkedendünk, mi lesz a nagy magyar alföldből, de még fővárosunkból is egy pár század múlva? Ezen tüneményektől indíttatva, kénytelen a szerző arra figyelmeztetni, hogy a folyamszabályozó munkálatoknál csakis azon intézkedések vezethetnek biztos eredményre, a melyek a most említett két természeterőt kellően tekintetbe veszik és felhasználják. Az utolsó évek eseményei, fájdalom! eléggé kimutatták, hogy a folyók az emberkéz által rajtuk elkövetett hibákat kérlelhetetlenül megtorolják. Ha azonban a természeterőket elősegítjük, a helyett, hogy velük harezba bocsátkoznánk: könynyebben és olcsóbban is juthatunk jó eredményre, mint különben bármily roppant eszközökkel és temérdek költség elfecsérlésével. A természettel együtt kell haladnunk, nem pedig ellene!
