Oltay Károly: Geodézia, II. folyam (Budapest, 1921)
I. Rész. Országos háromszögelések
30.§. A vetületi torzulások alaptörvényei. • A torzulások általános alaptörvényei Tissot szerint a következők: 1. / Bármely vetület bármely pontjában ran két egymásra merőleges érintő, amelyeknek eredetijei in merőlegesek egymásra. Szén egymásra'merőleges irányokat Tis- sot-féle torzulást főirányoknak szokás nevezni'. 2. / A torzulási főirányok egyikében a lineármo- dtilus értéke maximum, a másikéban minimum. Á maximális értéknek' megfelelő főirányt szokás első főiránynak, a minimális értéknek megfelelőt második főiránynak venni. 3./ Az eredeti vetíileten képzelt* végtelen kicsi körnek képe mindig o- lyan ellipszis, mélynek négy tengelye az első főirány, kis tengelye a második főirány. JSeí az ellipszist Tissot-féle indikátrixnak szokás nevezni (: 5.ábra. :).Tissot-fále indikátrix rádius vektorai az illető irányoknak megfelelő lineármodulusokkal egyenlők, ha az eredetin képzelt kör sugarát az egységgel vesszük egyenlőnek. A Tissot-féle indikátrix adatai a torzulásokra teljesen jellemzők; nevezetesen ha a és b -vei jelöljük az indikátrix tengelyeit, akkor a modulusok értékei a következők: / . a JÍSjT , I coi a 4-tsn. a i = -L a t i = ab A geodéziában úgyszólván kizárólag e konform (: szögtartó :) vetUleteke’í alkalmazzák. A szögtartó e vetül etekre nézve- 57.i » i azaz a ~b A konform vetületekben sz eredeti felület bármely, pontjában-képze.ll_y.i.g.t.sien kis~sugarú köj~?-S_tilluiä. is_ A lineármodulusra nézve l = a » b
