Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
II. Fejezet. Szintezés
58 Szintező műszer: Fennel-féle (/. m., a-val, L' nélkül). Észlelő : Szőts Albert. — Nógrádverőce, 1918 június 5. ■Zj V N -M II ta fccd jn 0 Lécleolvasások Maga ságkülönbség vagy horizont Magasság jegyzetek .5 Cl n m H hátra előre + — p a 60 X 60 X 0,516 1,818 1,302 103,573 Derült idő, enyhe szét, nagyon csekély légrezgés a b 60 X 60 X 0,822 0, 462 0,360 b Q 58 X 58 X 1, 804 0,519 1,285 103, 916 3, 142 2, 799 1,645 1,302 (+ 0,343) (+ 0,343) Alappont-szintezés esetén a lécleolvasások rovatai közül csak az első kettőt használjuk fel; s ezekbe elkülönítve Írjuk a „hátra“ és az „előre“ tett lécleolvasásokat. A két pont magasságkülönbségét két úton, tehát számítási ellenőrzéssel, kaphatjuk meg. Számíthatjuk először az egyes kötőpontok magasságkülönbségeiből (azokat algebrailag összegezve), másodszor a hátra és előre tett összes leolvasások összegéből (azok különbségét véve). A kétféle úton nyert értékeknek egymással teljesen egyezniük kell. 3. Hosszszelvény-szintezés. A feladat a térszínnek valamely kitűzött vonalon fekvő töréspontjainak (térszín-profilnak) meghatározása vízszintes és magassági értelemben. A pontok vízszintes helyzetét közvetlen hosszméréssel állapítjuk meg. A hosszmérést legcélszerűbben a térszínre fektetett eszközökkel hajtjuk végre s a vízszintesre való redukálást a szintezéssel nyert magasságkülönbségek segítségével végezzük (de ehez szükséges, hogy a szintezés végzésekor a szalag-végpontok magasságát is mérjük). A magasságkülönbségmérést kötőpontok közbeiktatásával végezzük. A kötőpontokon gondosan betartjuk a szintezés főszabályait s a leolvasást mm-re pontosan tesszük meg. A részletpontokon (a talaj jellemző töréspontjain) elegendő cm pontosságra leolvasni, sőt sokszor a dm is elegendő. A méréseredmények feljegyzésekor a lécleolvasásokat három rovatba jegyezzük fel. Az elsőbe írjuk a kötőponton „hátra“ felé, a másodikba a részletponton, a harmadikba a kötőponton „előre“ tett lécleolvasásokat.