Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
IV Mint a többi kötetekben, úgy ebben is az elnevezésekben a magyarosságra törekedtem, de a túlzást kerülve, megtartottam az olyan nemzetközi elnevezéseket, amelyek már nálunk is mintegy polgárjogot kaptak. Ilyenek például a libella, a noniusz, a mikroszkóp, a dioptra, a limbusz, a teodolit, az slhidádé, a tahimétria, a fotogrammétria, a planiméter, a komparátor, a barométer stb. A geométriai magasságmérés számára a Bodola által már régen használt „szintezés“ szót használtam, mert az magyarosabb és a mérés lényegéhez közelebb áll, mint a régebben használt „lejtezés“, vagy „lejtmérés“, vagy éppen a Peizvald ajánlotta „estelés“. A niveaugörbék elnevezésére megtartottam a magyar technikai gyakorlatban már meggyökeresedett „réteg- vonal“ szót, bár a geográfusaink által használt „szintvonal“ elnevezést helyesebbnek tartom. A korrektúra ívek étnézésében és javításában Trájber István oki. mérnök, műegyetemi adjunktus úr és Csengery Árpád szig. mérnök, műegyetemi tanársegéd úr segédkeztek. A részletes, mind a négy kötetre kiterjedő név- és tárgymutatót Nagy Jenő Károly és Vogl Adolf oki. mérnökök, műegyetemi tanársegéd urak állították össze. A kötet ábráit részben Trájber István úr, részben Schubert József M. Á. V. főmérnök úr készítették. Sok fáradságukért fogadják e helyről is őszinte köszönetéin kifejezését. A mű kiadója, Németh József úr ezúttal is mindent megtett arra nézve, hogy a könyv megfelelő külső kiállításban hagyja el a sajtót. Hogy e célját elérte, abban kétségkívül nagy része volt az „Elet" irodalmi és nyomdavállalat vezetőségének és elsőrangú személyzetének is. Budapesten, 1920. november hó. Oltay Károly.
