Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
II. Fejezet. Szintezés
8 dp = (1 — kp) + dp tg ßp es 2r dc£_ 2 r (1 — ko) +datgaQ vagyis feltéve, hogy úgy az előre, mint a hátra irányzásnál a refrakció- viszonyok azonosak, azaz ha kp —kei, akkor 1 — k 2 r (dp2 — dQ2) -f dp tg aP — dq tg cüq azaz ahol és dp — őa — X 1-k 2 r (d P2 dQ2) Y = dp tg ap — d q tg a a A X kifejezi a refrakciónak és a niveaufelület nem sík voltának hatását, a Y pedig az irányvonal nem vízszintes voltából származó hibát jelenti. Ha a (dp —do) érték O-val egyenlő, akkor lp — Iq = Lp — L a vagyis a szintezés a két pont helyes magasságkülönbségét adja. A (dp — Őq) különbség O lesz, ha 1. x(dp2 - da2) = 0 2 r 2. Y— dp tg aP — da tg aa —: 0 Az első egyenlet megkívánja, hogy dp = da a második egyenlet pedig, hogy dp = d a és hogy dp= «Q legyen. Ha a szintező műszerrel egyenlő távolságra állunk fel a szinte- zendo pontoktól, úgy a leolvasások kölönbségéből kiesik a refrakciónak és a niveaufelület nem sík voltának hatása. Ha az egyenlő távolságon kívül biztosítjuk azt, hogy úgy az előre, mint a hátra irányzáskor az irányvonal a vízszintessel ugyanazon szöget zárja be («p»=aq), akkor kiesik az irányvonal nem vízszintes voltának hatása is.
