Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)

IV. Fejezet. A barométeres, vagy fizikai magasságmérés

■RMMH

115

J my táblázata.

t

Ba -j- Bi

mm-ben

CelsiusI

fokban

1200

1250

1300

1350

1400

1450

1500

1550

1600

0»

0,00

0,00

0,00

0,00

0,00

0,00

o

o

o

0.00

0,00

70"

0,49

0,47

0,45

0,44

0,42

0,41

0,39

0,38

0,37

20n

0,98

0,94

0,90

0,87

0.84

0,81

0,78

0,76

0,73

30«

1,47

1,41

1,36

1,31

1,26

1,22

1,18

1,14

1,10

400

1,96

1,88

1,81

1,74

1,68

1,62

1,57

1,52

1,47

500

2,45

2,35

2,26

2,18

2,10

2,03

1,96

1,90

1,84

tehát a magyarországi barométeres magasságmérésekben ezek használandók. E táblázatok megbízható értékeket csak 1000 m-t meg nem haladó magasságkülönbségek esetében szolgáltatnak, tekintettel az alapúi szolgáló Babinet-féle képlet közelítő voltára.

Nagyobb magasságkülönbségek esetén a Laplace-féle képlet használandó. Technikai célokra az egyszerűsített alakja is elegendő, nálunk a K == 18469 állandóval.

49. §. A barométeres magasságmérés műszerei.

A barométeres magasságmérés műszereit barométereknek, vagy légsúly mérőknek nevezzük. Ezek három csoportba sorozhatok. Az első csoportba tartoznak a higanybarométerek, a másodikba a rugósbarométerek, vagy aneroidok, a harmadikba a forráspontot mérő termométerek.

50. §. A higanybarométer.

1. A higanybarométer szerkezete.

Kétkarú mérleg módjára méri a légnyomást. A mérleg egyik karjára a légnyomás hat, a másikra pedig higanyoszlop gyakorol nyomást. Egyensúly esetén a higanyoszlop magassága lesz a légnyomás mértéke.

A higanybarométer lehet a) edényes higanybarométer, b) közle- kedőcsöves higanybarométer.

Edényes higanybarométert mutat az 1. ábra. Áll egy szélesebb hengeres üvegedényből, továbbá az egyik végén beforrasztott s mintegy 85 cm hosszú csőből. Úgy az edényt, mint a csövet meg kell tölteni higannyal s utána a cső alsó részét befogva, belemártjuk az edény higanyába.

A felfordított csőből a higany nem fog teljesen kifolyni; a megmaradó higanyoszlop egyensúlyt tart a levegő nyomásával.

8'