Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
IV. Fejezet. A barométeres, vagy fizikai magasságmérés
lOTIPMIMH 109 hető, ámde a vízgőztartalom és a szénsavtartalom meglehetős határok között változik. A levegő szénsavtartalmától, tekintettel kis mennyiségére, eltekinthetünk, de a vízgőztartalomra tekintettel kell lennünk akkor, amikor a levegő sűrűségét számítjuk. A vízgőztartalmától megfosztottnak képzelt levegőt száraz levegőnek fogjuk nevezni. Legyen a levegőben foglalt vízgőz nyomása (az ú. n. páranyomás) e. Ha a levegő nyomása B, akkor a száraz levegő nyomása B — e s ennek megfelelően a száraz levegő sűrűsége / — B — e B~e’‘ 1 + at B0 ahol J'bo.'o a száraz levegő sűrűségét jelenti B0 nyomás és t{) hőmérséklet mellett. Mivel azonos feszültségi és hőmérsékleti viszonyok mellett a vízgőz sűrűsége 0,623-ad része a száraz levegő sűrűségének, azaz Set-vel jelölve a vízgőz sűrűségét továbbá se,t = 0,623 J'.,t ^'bq. tu e t = • l + a t B0 azért a vízgőz sűrűsége a következőképen fejezhető ki: sc, t = 0,623 ^ Bo, to e 1 -f- a t Btí A levegő valóságos sűrűsége egyenlő a száraz levegő sűrűségének és a benne foglalt vízgőz sűrűségének összegével, azaz z/B-e, t + se, t t -\- (t t B0 1 -f- a, t Bt, vagyis rendezve J -v'bo, t„ B — 0,377 e 1 -f- a t 5« A levegő sűrűségének emez alapképletében a ^/'b„, i„ számértékét Reignault állapította meg B0 — 760 mm nyomásra és t0 — 0 hőmérsékletre. Reignault mérései szerint J 760,0 = 0 00129305 g/cm ' A légsűrűségre nyert értéket (4) helyettesítsük be a légnyomás 3 alatti differenciálegyenletébe, akkor
