Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
IV. Fejezet. A pontkapcsolások
85 Vezessünk be az ismeretlenek számára közelítő értékeket s azokat jelöljük (y), (x), (z)-vel. Ekkor * = (*) + § y=(y) + ri z = (z) + £ ahol S, tj és £ a közelítő értékek legmegbízhatóbb javításait jelentik. A feltételi egyenlet e jelölésekkel a következő A, = arc tg Vt- (y) - v Xi —(x) —s (z)-S-li Fejtsük sorba a függvényt a (x), (y), (z) helyen; ekkor ; .Yi — iy) / >. / , (> K c 1 (5 Ái Ő Xi A = - (z) - U + J- S + - - v + — £ + £ /r< - (*) 0 * áj 0 z A maradék tag jó mérések esetén elhanyagolható, mert benne a t], % mennyiségeknek egynél magasabb hatványai és szorzatai szerepelnek. A feltételi egyenlet tehát ilyen alakú: ahol K — § -f- bi rj + e, £ + U a *** I K-(y) ■ <5* {yi-w + íAi-w}* b = . U. = _ V, - (*)____ öy {K4-(i,)}* + {Ai-(x)}* ti = arc tg Y' ~~~~ - (z) — h Xi - (x) Jelöljük a (y) és (x) koordináták által meghatározott pontot (P)-vel s ennek távolságát Pj-től (dt)-ve 1, a (P), Pt irány ^ányszögét pedig (a,)-vel, ekkor (dif = {Yi-(.y))2 + {Xi-(x)}2
