Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. A háromszögelés (trianguláció)
22 deszkákat szegezünk s ezekkel a földbe ássuk, hogy a szélnyomás káros hatását elkerüljük. A dúcok felső részét bedeszkázzuk s a deszkákat mésszel fehérre festjük; ezáltal a gúla messziről könnyen felfedezhető. A középső pillért felül deszkátokkal burkolják, melynek tologatásával elérhetjük, hogy a tok tengelye a megjelölt pont fölé jut. Méréskor a tokot kell beirányozni, miért is azt teljesen feketére kell befesteni. A háromszögelési gúla magassága 5—15 m közt váltakozik. Az állványos gúlák (9. ábra) szerepe kettős, nevezetesen először az, hogy a pontot messziről láthatóvá tegyék, másodszor az, hogy műszernek magasabb ni- veauban való elhelyezése lehetővé váljék. 5. ábra. Egyszerű háromszögelési gúla. Az állványos gúla állványozása ennek megfelelően két részből áll: 7. a műszerállás állványozásából, 2. az észlelő- állás állványozásából. A két állványozásnak egymással sehol sem szabad érintkezni, hogy az észlelő járkálása mozgásba ne hozhassa a műszer állványát. A műszerállás állványozása (6. és 7. ábra) készülhet beásott {álló) oszloppal és készülhet függesztett oszloppal. Álló oszlop esetén a gúla jelölte pont fölé a műszert csak az oszlop tetején lehet centrikusán elhelyezni; függesztett oszlopot alkalmazva a műszert centrikusán állíthatjuk fel nemcsak az oszlopon, de a térszínre helyezett műszerállványon is. 6. ábra. A műszerállás állványozása.
