Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)

XVII. Fejezet. Kitűzések a vízszintes vetületben

258

érintő irányát s a nyert egyenesen lemérve az AE távolságot, megkapjuk az érintéspontot (E-ét) is.

Egyszerűbb a következő közeledő eljárás. Az A ponton fel- állunk a teodolittal s az 0 pontot, továbbá az érintési pont közelében levő körívpontokat beirányítva, megállapítjuk azt a két körívpontot (k és /), amelyek közt lesz a keresett érintéspont. A k és az / tudniillik azok lesznek, melyekre a ßk és ß\ szögek a legnagyobbak. Most aki szakaszon további körívpontokat tűzünk ki egymástól egyenlő távolságra s a teodolittal a fenti módon ismét megállapítjuk azt a két kitűzött pontot, amelyek közé esik az érintéspont. A fenti eljárást megismételve egyre szűkebb határok közé jutunk s végül megkapjuk magát az érintéspontot.

A gyakorlatban a közeledő eljárás, különösen, ha erős görbü- letű ívekről van szó, gyorsan vezet célhoz.

Egy más közelítő eljárást p mutat a 27. ábra. Választunk egy A körívpontot lehetőleg az érintéspont közelében s ezen megmérjük a y szöget. Első megközelítésben a / szöget azonosnak véve a y szöggel, a VA ívre a következő közelítő érték számítható :

27. ábra. Érintő-kitűzés külső pontból. arc yA = R y'

Az így nyert újabb pontban az előbbi eljárás megismétlendő.

4. Kitűzött körök közös érintőinek meghatározása.

a) Kitűzés fokozatos közeledéssel.

A körök részletpontjainak jelzőkarókkal való kitűzése után megállapítjuk szemmértékkel ama k, l, illetve m, n pontokat, amelyek közé esik az Elt illetve az E2 érintéspont (28. ábra).

Az egyik körön kiválasztva az l pontot, kitűzzük az ezen ponthoz tartozó s a másik kört érintő egyenesnek E’2 érintőpontját az előbbi pontban ismertetett pontos vagy közelítő eljárással.

Ezután az E'2 pontból tűzzük ki az érintőt az első körhöz, az érintéspont legyen E\. Ha E'x-ben felállva, az 01 E\ E\ szöget 90°-