Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
XV. Fejezet. Közelítő felvételek
217 A mérés igen gyors s csak egyszerű műszereket (szögkitűzőt és hosszmérőt) kíván. XV. FEJEZET. Közelítő felvételek (vázlatrajz-készítések). 58. § A közelítő felvételek alapelve, műszerei és módszerei. Ha alappontokkal rendelkezünk, akkor közelítő felvételre célszerűen a mérőasztal használható. Természetesen ilyenkor kisméretű, egyszerű, de gyorsan kezelhető mérőasztal használandó, az ú. n. croquis-asztal, mely háromlábú állványra forgathatóan szerelt rajztáblából áll. Irányzásra dioptrás vonalzót használunk. Ha alappontjaink nincsenek, illetve ha nem akarunk grafikus eljárást alkalmazni, akkor iránytűvel és lépésmértékkel végezhetjük el a közelítő felvételeket. Az iránytű (mágnestű, kom- pass, boussola) lehet kézi és lehet állványos. A kézi iránytű (7. ábra) a nagyon közelítő (futólagos) felvételekben használatos. Köre 10°-os beosztású, az egyes fokok becsléssel állapíthatók meg. Használatkor úgy tartandó, hogy az iránytű északi vége 0°-ra mutasson ; e helyzet mellett a szóban forgó AB irányba nézve, megtesszük az irányhoz tartozó leolvasást. A kézi iránytű + 5° — + 10° középhibával adja meg az irányhoz tartozó azimutot. Az állványos iránytű (2. ábra) botállványra helyezve használandó ; mindig felszerelik dioptrával is. A kör-beosztás egysége 7°, esetleg 2°. Az állványos iránytűnek egyik, gyakran használt változata a Schmalkalder-fé\e prizmás iránytű, melyet a geológusok használnak \B 1. ábra. Kézi iránytű.
