Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)

V. Fejezet. A sokszögelés (poligonálás)

121

akkor ha annak végpontjából, i + /-bői beirányozhatunk valamely nagy távolságban levő, ismeretes A alappontot.

Ez esetben az (i + 7)-edik ponjon a <jpj +1 szögön kívül megmérjük a ß szöget is.

12. ábra. Rövid oldal hatásának kiküszöbölése.

A számítást úgy rendezzük be, hogy a sokszögvonalat először mint egyszerű, tájékozott sokszögvonalat számítjuk az (i + 7) pontig. E számítás eredményeként az (i -f- /)-edik pontra két koordinátát kapunk, ezek

y’ H-i és x’i+1

E koordináták természetesen nem a kiegyenlített végeredmények, ámde jó mérés esetén attól csak kevésben térnek el. E koordinátákból, továbbá az A pont ismeretes koordinátáiból levezetjük az (i -f- 1), A irány «i 4. i, a irányszögét. Ha az A pont nagy távolságban van, akkor bár az (i'-f- 7) pont koordinátái még nem a véglegesek, az ai +1, a irányszög már véglegesnek tekinthető, mert az (/ -f- /) pont helyében bekövetkezhető kis változás a hosszú irány irányszögét számottevő módon nem változtathatja meg. Ha a véglegesnek (jónak) tekinthető í*í 4- 1, a irányszög megvan, akkor belőle számítható az í -j- 7, i + 2 szakasz irányszöge:

a i4- I, i 4-2 = ai 4- I, A + ß /•

amivel ez az irányszög függetlenítve van az /í+Zj-edik ponton mért rövidszárú (hibás) szögtől.

Ezután a számítást újra kezdjük a kettősen tájékozott sokszögvonal esetének megfelelően (ha eszerint az eset szerint mértünk), de az irányszögek számításakor az aj 4-1,; 4- 2 irányszöget nem a megelő-