Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)

I. Fejezet. Pontok jelölése

I. FEJEZET. Pontok jelölése. 1. §. A pontjelölésről általában. A jelzőkaró. A vízszintes mérés szempontjából a pont és a függőleges egyenes azonos (aequivalens) fogalmak. A vízszintes mérésben bármely pont meg­jelöltnek tekinthető, ha fizikailag előállítunk egy függőleges egyenest, mely a ponton keresztül megy. A pontok megjelölése vagy ideiglenes — csak a mérés tartamára szóló — vagy végleges — azaz hosszú időre szó­ló — lehet. A végleges pontjelölés az elérendő célnak s a pont rendeltetésének megfelelően na­gyon különböző lehet, fontosabb fajtáit az egyes felvételi eljárások tárgyalása alkalmával fogjuk ismertetni. A mostani fejezetben csak az alsó geodéz ia gyakorlat részletméréseiben szokásos ideiglenes pontjelölést, nevezetesen a jelzökaróval való jelölést részletezzük. A jelzökaró (1. ábra) puha, göcsmentes száraz fából, rendesen fenyőfából készül. Ke­ményfát nemcsak a nagyobb súlya miatt nem al­kalmazunk, hanem azért sem, mert tartósan defor­málódik a nedvesség hatására. A jobb (gondosan készített) jelzőkarókat festés előtt, a károsan ható nedvességfelvételt megakadályozandó, impreg­nálni szokták kreozottal, cinkszulfáttal vagy olaj­jal. Külső felületének többszörös olajfesték-réteg- gel való bevonása egyrészt szintén a nedvesség behatolásának meggátlására való, másrészt arra is, hogy a jelzőkaró messziről könnyen felfe­dezhető legyen. Ez utóbbi célból két színnel fes- 1. ábra. A jelzőkaró. tik be; a régibb léceken a piros-fehér, az ujabba­I 0'50 m 20m-30m I ;0'10m 1_

Next

/
Thumbnails
Contents