Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)

IV. Fejezet. Távolságok meghatározása

35

lik. A lécen gyakran a decimétereket is kijelölik bevert szögekkel, de ez legtöbbször elmarad, mert a lécnél rövidebb hosszúságokat nem a léccel szokás mérni.

A léc keresztmetszetének legegyszerűbb alakja a derékszögű négyszög, amelynek a sarkait legömbölyítik (/. ábra.) A lécnek mérés alatt bekövetkezhető elgörbüiését (meghajlását) ilyenkor a középső kereszt- metszetnek nagyobbra választásával akadályozzuk meg. Mig a széleken pl. a keresztmetszet 3022.40 mm, addig a középen 30Y.50 mm, ahol az első méret a magasság, a második a szélesség. Ilyen léceket alkalmaznak az alsóbbrendű hosszmérésekben. $

A pontosabb mérésekre szolgáló léceket vagy vagy csőkeresztmetszetűekre készitjük a 2. ábrán feltüntetett méretekkel.

A léchossz rendesen 5m. A külső felvételekben gyakori a 4 m-es is. A városokban, a belső szűk részekben 3 m-es és 2 m-e?, léceFét is használunk.

A mérőléceket végeiken acélsarukkal szerelik fel s rajluk a léc hosszát, vagy a határlapokkal, illetve határélekkel, vagy egy-egy keresztvonással jelölik ki.

Az előbbieket ütköző léceknek, az utóbbiakat végvonásos léceknek nevezik.

*

Mindig két lécet használva, az ütköző léceket méréskor úgy illesztik egymáshoz, hogy a véglapok, illetve végélek- egymáshoz ütközzenek, a végvonásúakat pedig úgy, hogy a vonások egymás meghosszabbításába jussanak (coincidáljanak.)

Végvonásos lécekkel tulajdonképpen pontosabban lehet dolgozni, ■de csak akkor, ha a mérés pályája egyenes és sima; egyenetlen, nem sima pályán a két léc vonásai különböző magasságba jutnak s ilyenkor -a coincidálás nem végezhető kellő pontossággal. Ezért a mérnöki gyaVéijvonásos mérőléc.