Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. Állandó nagyságú szögek kitűzése
29 Az egyenesbe állás feladatának továbbfejlesztése az, amikor az egyenes keresett pontjának egyúttal egy kívül fekvő karó talppontjának kell lennie; ez a feladat a talppont-kereséssegédkaró nélkül. Mind a két feladat megoldható az eddig tárgyalt szögkitűző műszerekkel, ámde csak hosszadalmas közeledéssel. Ezt elkerülendő, külön műszereket is készítettek e feladatok kényelmes elvégzésére. A legrégibb e célra való műszer a tükörkereszt, de ez csupán az egyenesbe állás megoldására való s az újabb kettős szögkitűzőkkel szemben már egészen háttérbe szorult. A tükörkereszt (33. ábra) két, egymás fölött pontosan 90'-os keresztezéssel elhelyezett sík tükörből áll. Ha a AB egyenesen addig megyünk előre vagy hátra, amig úgy a A, mint a B egyszeri tükörképét egymás felett látjuk, akkor a tűk- ^ rök metszéspontja ben- °~ ne van az egyenesben. Hasonlóan csu- ’ WL pán az egyenesbe való / s«. 3Z U- 33. ábra. A tükörkereszt, n. alineátorok. Az alineátorok alapelve az, hogy az egyenesbe állás voltaképen 18CP-OS szögnek a kitűzésével azonos, tehát e feladatot 180'-ot kitűző egyszerű szögtükrökkel, illetve egyszerű szögprizmákkal meg lehet oldani. A Bodola-féle 180'-os szögprizma és a Porrá-féle 180'-os szögtükör említhető fel az alineátorok közül. A Bodola-féle 180,, os szögprizma (34. ábra) a rendesnél valamivel nagyobb méretű háromszögletű üvegprizma, mely két, egyenlő ma34. ábra. A Bodola-féle 180°-os szögprizma.
